Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
Az 1812-ben készült megyei leírás a babócsai járásban fekvő két falu közül Magyar Ladon a sík fekvésű határban átfutó völgyeket emeli ki s azt, hogy a lakosok kálvinista magyarok imaházzal, lelkésszel, Német Ladon pedig a dohánytermesztéssel foglalkozó német katolikus lakosságról emlékezik meg, akiknek ugyancsak van temploma és papja." 9 L. Nagy munkájában összevontan tárgyalja a két falut, ahol akkor 111 házban 843 lakos élt. Igazi vegyes lakosságú falvak voltak: a 398 kálvinista, 437 katolikus lakoson kívül 8 izraelita is élt e falvakban. 80 A hadmérnök által leírt „hadiút" következő állomása Kadarkút volt. A forgalomtól távoleső, a postalexikonban meg sem említett település az 1780as években közbirtokosok faluja volt. Viszonylag népes magyar falunak jelzi Somogy megyében, ahol a főbirtokos a Somssich család volt akkor, de „több urak" is birtokosok voltak ott. Lakosai katolikusok, „hegyes helyen" fekszik, szőleje van saját határában és tűzre való fája is. 81 A hadmérnök ebben a faluban 500-500 férfit és nőt, tehát 1000 lakost jegyzett fel, akik 170 házban laktak és 120 istálló is volt a faluban; 3400 férfi és 480 ló volt itt elszállásolható. A faluhoz tartozó állatállomány 100 ló, 300 ökör és 1200 juh volt. - A megjegyzések rovatban szerepel, hogy a közlekedés kelet-nyugati irányban nyitott; 2 épület és 2 magtár van az itteni nemesek (birtokosok) tulajdonában, s ezek részint 250 sebesült vagy beteg elhelyezésére alkalmas kórházzá, részint 20 ezer mérő termény elraktározására alkalmassá alakíthatók. A faluban föld- és szőlőművelés folyik a homokos talajon. Gabonaföldek és erdők jellemzik. Elöljáróként a szolgabírót (Stuhlrichter) és a ref. lelkészt említi. 1812-ben a megyei leírás szerint a Mérey és a Lengyel család birtoka volt. Sík fekvésű határát néhány völgy szabdalta át. Szőlei „közönséges bort" termettek. Lakói kálvinista magyarok, akiknek akkor imaháza és lelkésze volt. 82 L. Nagy munkájában ennél a falunál római katolikus és evangélikus templomot és zsinagógát említ. Százhatvannégy házban 1208 lakos élt, s ebből 919 volt protestáns, 217 katolikus és 72 izraelita. Érdekes, színes falu, de ekkor még meglehetősen elszigeteltnek tűnik. A következő falu: Kovátsi, a térkép szerint K. Kovátsi, a térképen jelzett úttól eltér, kitérést jelent. II. József népszámlálása idején Kis Kovácsi néven Esterházy herceg birtoka, 49 házban 326 lakost jegyeztek fel. Vályi „Kovács (Kis)" néven ugyancsak Esterházy-birtoknak említi. Lakosai reformátusok, Kadarkúttól % órányira fekvő magyar falu, amelynek agyagos és homokos földje három nyomásban művelt, leginkább rozsot terem, búzát és tavaszit középszerűen. Erdeje van, szólője középszerű, piaca Kanizsán van. „Széna nélkül szűkölködik" - írja róla Vályi. 83 A hadmérnök szerint 170 férfi és 150 nő, összesen 320-an laktak a faluban az 1810-es években, 50 házban. A határban még 40 istállót jegyzett fel. Ezer ember és 160 ló számára jelzett még itt férőhelyet. Az állatállomány 10 ló, 80 ökör és 300 juh volt. A megjegyzésekben írtak szerint ezen a falun nehéz volt az áthaladás, az út kelet felé vezet el. A talaj homokos, lakói erősek, az erdő és a földművelés tartja el őket. A faluban működik egy szeszégető, nyilván ez is az erdőnek köszönheti létét. Elöljárói a bíró és a református lelkész. Az 1812. évi megyei leírás Esterházy falvaként említi kálvinista magyar lakosokkal, akiknek imaháza és lelkésze van. 8 '
