Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
Az Istvándiból a megyeszékhelyre haladó út első állomásaként a hadmérnök Kálmáncsa falut említi. Ez a község II. József idején gróf Széchenyi Ferenc birtokában volt, s 76 házban 595 föt jegyeztek fel tényleges népesség gyanánt. Vályi lexikonában ez magyar falu a babócsai járásban, amelynek lakói kálvinisták, Szulok filiája. A határt kétnyomásban művelik, „homokos és tavas" határa van. Tágas legelő, makk, fa, vagyis erdei haszonvételei vannak. A terményei közül a kukoricát emeli ki és azt, hogy a lakosok abroncsot készítenek és azzal kereskednek. „Eladásra jó módgya van" - írja Vályi. A faluban álló templom- és kolostorromok hajdani népes helységre utalnak. 75 A 18. század végén Kálmáncsa kis település, a postautak elkerülték, neve a postalexikonba nem került be. A hadmérnök az 1810-es években 180 férfit és 140 nőt említ e faluban lakóként, s 60 házat jegyzett fel és 45 istállót. A településben 600 férfit és 180 lovat vélt elhelyezhetőnek. Kálmáncsa állatállománya ekkor - becslése szerint - 100 lóból és 40 ökörből állt. A megjegyzés rovatában kiemeli azt, hogy jól lehet közlekedni benne, északról átjárható. Lakosai erősek, akik a földművelésen kívül főként abroncs készítéséből élnek, amelyet a Dunához visznek eladni. Elöljárói: a jegyző és a bíró. Református lakosai vannak. Talaja homokos, gabona terem ott és a határban nagy erdőségek vannak. - Az 1812. évi megyei leírás szerint ez a babócsai járásban fekvő falu homokos határú, szőlei kevéssé nemes bort teremnek. Kálvinista magyar lakosainak imaháza és lelkésze van. 76 L. Nagy 1828-ban megjelent munkájában ugyancsak megemlíti a falu kálvinista templomát. Kálmáncsán ekkor 95 házban 710 lakos élt (közülük 498 volt protestáns, a többi katolikus). A következő falu, amely mellett a hadmérnök utat jelölt meg: Magyar és Német Lad volt. 1786-ban mindkettő Czindery-birtok volt, az utóbbi telepes falu. Magyar Ladon 40 házban 275 lakos élt, Német Ladon viszont 63 házban 4l4-en laktak. Vályi lexikona Magyar Lad lakosait reformátusoknak mondja, a falu határa háromnyomásbeli, főként rozsot terem, földje agyagos és homokos, erdeje van, de valamelyes bort is terem. Piaca: Légrád, Kapronca és Kanizsa. A szorosan mellette fekvő telepes falu lakói katolikus németek. Határa ennek is háromnyomásban művelt, de a termények között a rozson kívül a búzát, a „krompélyt" és a dohányt is megemlíti. A határ hegyes, agyagos, az erdő jó és elegendő szőleje is van. A piaca ugyanott van, mint Magyar Ladé. 77 Ez a két település a postalexikonban is szerepel. 1804-ben megemlékezik a kálvinista imaházról Magyar Ladon és a római katolikus plébániáról Német Ladon, amely utóbbi „svábokkal benépesített falu". Mindkettő 2 x h órányira van Szigetvártól. 78 A hadmérnök a két falut együtt tárgyalja; 300 férfi és 280 nő lakosról ír, akik 80 házban laktak, és összesen 50 istálló volt akkor azokban. Ezerhatszáz férfit és 200 lovat tartott elszállásolhatónak. Az állatállomány 125 ökörből és 2000 juhból állott. (Ló nem volt!) A megjegyzés rovatba beírtak szerint a község átutazható, de az út keskeny, és esőzések idején a két község összeköttetése megszakad. Vontató ló nélkül nem használható („ohne Vorspann nicht zu kommen") Nyugat felől dominál. Lakosai erősek, szorgalmasak. A határban gabonaföldek és szőlő van. A főút nyugati irányban halad. Elöljárói: a nótárius és a bíró. Ebben a rovatban is megemlíti a jelentős juhászatot.
