Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában
4. Svajcerek, „fejősgulyások" A szokásostól eltérő, komoly szakértelmet kívánó feladatok közé kell sorolni a tejelő tehenészeteket, „Swajzereiek"-et vezető szakemberekét. Csurgón már 1740-ben is dolgozott német nyelvű svajceros egyéves szerződéssel. Később inkább hosszabb időre fogadtak meg nagyobbrészt külföldről behívott embereket, mert a nagy uradalmak tehenészeteiben már történt kisebb fajtaváltás. A csurgói birtoktest területén úgy tűnik az 1770-es években kezdtek komolyabb gondot fordítani a csurgói és a szentmiklósi tejgazdaság működtetésére. Az állatállomány még a hagyományos hazai „fehér" marhákból állt, s a nagybirtokokra jellemző bivalyokból, de már Szentmiklóson „saját szükségletre" tartottak 4 svájci tehenet is. 1773-ból van két hasonló tartalmú, három évre szóló szerződés, amelyeket Festetics Pál helyett Polacsek Pál udvarbíró írt alá. Ezekben a svajceros mellett a tehén és borjúpásztor feladatairól és bérezéséről is szó esett, bár az nem derül ki, pontosan hány emberrel végzik munkájukat. Jakob Restéi Csurgón olyan házat kapott, amely alatt tejespince húzódott, benne tej melegítésére szolgáló üsttel. Kezére 40 fehér (közte 10 üsző) és 10 bivalytehenet, 2 fehér és 1 bivaly bikát, állatonként két robotszekér szénát, 8 font sót és szükség szerint szénát kapott, amelyekkel takarékoskodnia kellett. Nyári legelőre az ugarföldekre hajtották a teheneket. A tehenek úgy adták le a tejet, ha korpát és vegyes darát kaptak. Evente minden fejőstehén után 25 icce jól köpült vajat és 30 font sajtot kellett leadnia, meddők és előhasi tehenek esetén ennek a felét, ha ez nem sikerült, a béréből vonták le - írta a szerződés. A svajceros gondozta az eladásra szánt borjakat is. Leírták, hogyan különítse el a különböző állatcsoportokat. Feladata volt bizonyos fokig az állatok orvoslása is. Marhavész esetére is eligazítást kapott, mert gondatlanságából eredő, reá bizonyítható kár esetén (pl. ha nem kerülte a fertőzött helyeket) neki és munkatársainak kellett a kárt megfizetnie. Fizetése 12-12 mérő búza és rozs, negyed-negyed mérő borsó és lencse, 50 font marhahús, 20 font só, 30 font faggyú és 24 forint készpénz - teljesen hasonló értékű - mint a jobban fizetett cselédeké. Rendeltek mellé két pásztort is, akiknek a húsjárdéka több volt. Mindhárman 2-2 tehenet tarthattak. Hasonló feltételeket tartalmazott és azonos időtartamú a Szentmiklósra megfogadott Johann Georg Schickhofer szerződése, de négy svájci tehénnel is bajlódott. Nem kellett vajat, sajtot, tejet beadnia, hanem tehenenként 10 forint 30 krajcárt fizetett évente, mentesült az előhasi tehenek, a borjasok és a borjak után is. 93 A gyakori tűzesetekre való tekintettel külön felhívták a figyelmét arra, hogy világítás, tüzelés, dohányzás esetén vigyázzanak. 1780-8l-ben már éves szerződésűek a svajcerosok, nevük fejősgulyássá szelídült, mivel a bivalyokat ekkor szállították át Keresztúrra, a fizetésük is kevesebb lett. 94 5. Birkások A birkások is több évre szerződő vállalkozók ebben az időben. A többi vagyontalan, konvenciós alkalmazású pásztorral szemben ők főképp állatokból álló vagyonnal is rendelkeztek és annyi pénzzel, hogy a szerződéskor a megfelelő előleget le tudták fizetni. Vagyonuk volt a biztosíték arra, hogy az általuk okozott kárt meg tudják téríteni.
