Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

98 font fonni való kendert." 1772-ben a háromfai takácsok 315 font fonalból 146 pálca vászont és 34 pálca kürtőt szőttek. 1773-ban mind a vízvári, mind a csurgói, mind a háromfai mestereket említik név szerint is a számadások (pl. Radákovics Gregort, Kukuruzsnyák Józsefet, Isák Mártont), a megszőtt vászonért pénzt kaptak, pl. a vízvári takács 41 pálca vastag vászonért, amely 50 rőf egy forint 52 dénárt.''

6 8. Asztalos A fával dolgozó szakemberek egy része parasztács volt, akik többnyire robotban végezték a fakitermelést, épülethez, bútorhoz és szerszámfához a faragást, valamint a fából való épületek felállítását. A képzetlen, de megfelelő gyakorlattal rendelkező specialisták, azaz háziiparosok közé tartoztak pl. a favillakészítők, mint egyes alsoki és csurgói jobbágyok, akiktől faeszközöket esetenként pénzért vettek az uradalom tisztjei. 1773-ban a favillák darabja 5 krajcár volt.

57 Pintér mellé is vettek fel dugafaragó munkásokat. 1771 áprilisában 95 ilyen munkás kapott napszámot a Bocskádi erdőben. Asztalosmunkára gyakran máshonnan is hívtak szakembereket, de helyi alkalmazottról is gondoskodtak. Háromfán Lintner György 1771-ben féltelkesként szerződött, de tekintettel tanult mesterségére robotját készpénzzel válthatta meg „hogy mesterségit annál jobban űzhesse", így évenként tartozott a „M. Uraságoknak továbbvaló tetszéséig 15 for készpénzt, felit Szt. György napkor, felit Szent Mihál napkor a M. Uraság csurgói kasszájába fogyatkozás nélkül befizetni, s az ollatin földektül pedig a 'kik nincsenek rétben adva, kilencedet sőt ahol a törvény engedi ottan igaz tizedet is kiadni".

58 9- Abroncskádár „Reifbinder", pintér A kiterjedt, igényes, délnyugat-somogyi uradalmi borászathoz ekkor még a hordók nagyobb részét olyan kádárok készítették, akik a dongákat mogyoróvesszővel fogták össze. Az állandóan alkalmazott pintérek mellett időszakosan felvettek olyan mestereket, akik a hordóabaroncsozáshoz alkalmas mogyoróvesszőket kitermelték. 1772 decemberében Cristian Lanzendörfer és Andrási Ádám nyert engedélyt arra, hogy a Bocskádi erdőben semmi mást, mint mogyoróvesszőket vágjanak ki minden ezer darab után 4 forintért. A Kétnyári fogadóbeli szállásukért évi 10 forintot fizettek.

59 10. Szíjgyártó 1771 decemberében vette fel Polacsek Pál tiszttartó Franz Weisel szíjgyártót Csurgóra, akinek a majorban jelöltek ki egy szobát addig, míg részére más házat nem építettek. A szoba után évi 6 forinttal tartozott. Feladatait s az árakat nagyon pontosan feltüntették a szerződésben. így pl.: A mesterségét szabadon gyakorolhatta. Megszabták, mennyit kell fizetnie az átvett bőrökért: 1 pár csikóbőrért 1 f 50 kr, 1 pár lóbőrért 3 f, bivalytehénbőrért 6 f, bivalyökörbőrért 10 f, tehénbőrért 6 f, ökörbőrért 11 f 50 kr, 2 éves borjúbőrért 3 f, éves borjúbőrért 1 f 50 kr. Az uradalmi állatoktól származó bőrt átadták neki, ezt vagy készpénzzel vagy a munkájával kellett megváltania.

60