Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában
dénárt fizettek darabjáért. 42 A számadásokban gyakran szerepel, hogy a döglött, levágott állatok bőrét miként osztották el a vargák, szíjgyártók és csizmadiák között. Mennyiségek, norma is kiderül egy kifizetések dokumentumaiból: 1771. júniusában a szentai varga három borjú bőréből 17 pár, két tehén és egy ökör bőréből 41 pár „jó bocskort" készített, s ezért két forint tíz „pénzt" dénárt fizetett az uradalom. 43 A taranyi vargát 1773-ban emlegetik többször, hogy bőrt vett át pl. egy alkalommal egy harmadfű, negyedfű és ötödfű tehén bőrét. 44 A pásztorok évente négy pár bocskort is kaptak az uradalomtól bérükben. 45 6. Csizmadia 1767-ben Csurgón három zsellérként betelepült mester fizetett cenzust (Givrés János, Horváth György, Stettner János). 1771 januárjában szerződött Kálcsonics Márk Alsókra, ahol házat bérelt. Csurgón 1773-ban Tkolcsucs Márton nevű csizmadia kapta meg a bognárházat évi 9 forintért, melyet a bevett rendszer szerint két alkalommal kellett törlesztenie. 46 A csizmadiák is kötelesek voltak az uradalom által szállított bőröket szabott összegért átvenni és feldolgozni. Új csizmák és fejelés részét képezte a magasabb beosztású alkalmazottak bérének a majorban. 47 Az uradalmi tisztek gondoskodtak az árvák ruházatáról is. így történt 1773-ban is, amikor a csurgói Csizmadia Mártonnál vették meg három nagyobbacska gyermek új csizmáját, egy kisebbnek pedig „topánkát" 5 forint 10 dénárért. 48 A vásárra járó csizmadiát azzal is megbízhatták, hogy pénzért az uraság borát árulja, mint ezt Stettner János tette Nagykanizsán 1773-ban a nagyasszonyi vásáron. 49 Az 1759- évi vármegyei árszabás szerint a csizmadiák ezekben az évtizedekben nemcsak a csizmát, de cipőket („cipelle"), papucsot és bakancsot („vagyis topánkát") is készítettek és javítottak. Alapanyagnak kordovánt, török és tabak kordovánt, tehénbőrt írtak. 50 7. Takács Csurgón 1767-ben két takács fizetett cenzust, Radies Mátyás és Paulics Pál. 1772-ben Pintér János nevű mester költözött be az akkor elkészült új cselédház egyik szobájába, kertet nem kapott. Évente 6 forintot kellett két alkalommal befizetnie. Szerződése szerint minden - a jobbágyok által szolgáltatott ún. urbáriális - fonalat meg kellett szőnie, de az uradalomnak készített lepedőkért külön fizettek. 51 1773-ban aratóbandát szervezett Péntek Mátyás nevű takács egy kovácslegénnyel együtt. 52 A számadásokból kiderül, hogy e vidéken mind a len, mind a kender termelésével is foglalkoztak. Pintér Jánosnak 1771 júniusában 12 forintot és 83 „pénzt", azaz dénárt fizettek a következő készítményekért: 112 rőf lenvászon, 87 rőf vastag vászon, 24 asztalkendő, a lenvászon ára rőfönként hat, a vastag vászoné 5 pénz, az asztalkendő darabja hét. 53 1771 januárjában a következő fonál- és vászonféléket vettek számba a csurgói majorságban: 7 font len szála, 10 font len csöpű, 70 font kender szála, 83 font kender csüpű (népi használatban „szösz", a neve), 91 méter háromnegyed font vastag és 53 méter kittől vászon. 54 1773-ban a kilencedképpen beérkezett kendert 36 csurgói, 11 szentkirályi, 18 nagymartom jobbágy családtagjainak adták ki „gyaratni", később 16 szentai és 50 gyékényesi jobbágynak mértek ki fejenként 3, összesen
