Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

nak készpénzzel fizettek mindenért, olykor külön megrendeléseket is kaptak a tisztektől, melyért pénz járt leginkább. A felsőbb és alsóbb cselédség béré­ben is szerepeltek németszabók által készített ruhaegyüttesek (libéria), illetve egyes ruhadarabok („lajbi, ujjas lajbi, kaput, kaput ujjas, nadrág, stal kittől, kittől"), melyeket vagy a helyi mesterektől vagy vásáron vettek meg, egyes al­kalmazottaknak ruhajavítás is járt. 36 Az 1759. évi vármegyei árszabásban eltér részben a felsorolt ruhafélék elnevezése a Festetics családi iratokban találha­tóktól, nőknél „roha, mente", férfiaknál „mente, dolmány, köpönyeg és nad­rág" szerepel. Anyaguk finomabb posztó, szövet, karasia, selyem, akár bélés, akár „borítás", díszítésük prém, hímzés, szattyánbőr rátét, („szőr'Vzsinórozás, és gombozás). 37 4. Süveges „sövegjártó" A lakosság túlnyomó többsége ebben az időben még süvegben járt, ezért több ügyfelük volt a süvegeseknek, mint a kalaposoknak. 1762-ben Ulman Mátyás és Cristian korábbi szerződését újította meg Festetics Kristóf két évre. Korábban az ún. Szakmáry-házat és a hozzá tartozó építmények és kertek felét bérelték. Most az összes épületért s a kertekért, három-négy szekér szénáért évi 30-30 forintot fizetnek. Az épület rangos: „áll...kő konyhábul két szobábul egy kamarábul mely kamara alatt is fábul való pince találtatik, ezenkívül még egy más pincécske fábul, hat lóra való istálló és szény nyolc sörtvés marhának való ép hidas; mégis az ház végében a folyosó mellett egy cselédszoba mellyhez mesterségekhez kívántató kő kéményre való konyhácska fog épétődni, mind ezen épületeket el menetelekkor tartoznak az Uraságnak épségben kézhez adni" a károkat megtéríteni. A műhely berendezése már korábban megtörtént, a szer­ződés ugyanis nem tartalmaz erre vonatkozó kitételeket. 38 A XVIII. század második fele a süveg-kalapváltás kezdete. A jobbágyok, az egyszerűbb uradalmi alkalmazottak, a szegényebb köznemesek még csak süveget viselnek, de hordják a kalap mellett a módosabb nemesek is. Az 1759­évi vármegyei árszabás a süvegesek kétféle fontosabb termékét vette figyelem­be: háromféle süveget („legöregebb fodros... egy más kettős süveg... egy hár­mas...") és kétféle kapcát nagyobbat és kisebbet. 39 Az 1780-81. évi csurgói kon­venciós tabella szerint a nagyobb felelősségű lovászok („hágó mén lovak... és ménlovak mellett levő...") kalapot, a többiek fekete téli süveget kaptak évente egyet. 40 Az 1814. évi árszabás már külön kiemeli a „szolgának való közönséges söveget", mellyel jelzi e fejfedőféle divatjának lefelé ívelését, s akkori fő hasz­nálóit. 41 5. Varga A jelzett időben csak a szentai és taranyi vargáról szólnak a számadások. A szentai varga 1771. évi megállapodásából kitűnik, hogy korábban itt lehetett már, mivel megjegyezték a szerződésben, hogy az uraság fájából házat épített. Házas zsellérként háza környékén mindössze „egy hold és egy negyedre való" rétet és kertet művelt. Évi négy forinttal tartozott és sem tizeddel, sem kilen­ceddel. A külön bérelt három hold „mért föld"-ért és kétszekérnyi rétért tarto­zott tizeddel, valamint minden hold földért és minden szekér szénáért három­három nap robottal. Köteles volt átvenni a csurgói uradalomból kikerülő min­denféle bőrt (marha, de sertés is) és kidolgozni „akár eöreg, akár kitsiny". 40

Next

/
Thumbnails
Contents