Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

tén csatlakoztak a kabarok a magyarokhoz, a C csoport embertani képe viszonylagosan egységesnek mondható (nem 'hét', hanem három törzs'), az A+B + D csoport számbeli túlsúlyát ('hét törzs') a C csoporttal szemben ('három törzs') a Kárpát-medencei szállásterületek nagysága is szemlélteti, az A+B + D csoport temetői gazdagabbak, temetkezési rítusa különbözik a C csoport temetkezési rítusaitól, melynek okát az etnikai különbségben láthatjuk. A magyarság etnikai, embertani képével a legszélesebb körben mind ez idáig HENKEY GYULA foglalkozott, aki 1956 és 1992 között 29 512 felnőtt magyar állampolgárt vizsgált meg 19 tulajdonság adatainak felhasználásával.

8 A gyűjtés helyének kiválasztásában figyelt arra, hogy mely települések lakossága tekinthető őslakosnak és melyeké nem, tehát különválasztotta az őslakos és a telepes magyar csoportokat. A történeti embertani összefoglalók alapján a törökös típusok (a már említett: turanid, pamíri, elő-ázsiai, mongoloid) a honfoglalóknál 50%-ban, a finnugorformák (uráli, lapponoid és a kelet-balti finnugor alakjai) 15,6%ban mutathatók ki. Ez a viszonylat Henkey Gyulának a XVI-XVIII. században is folyamatos, őslakos eredetű magyar népességekben végzett vizsgálatainak eredményei alapján: 58% a 3%-hoz. (Falusi és mezővárosi magyaroknál, tehát kevert magyaroknál - telepesek is - 48,3% a 4,6%-hoz.) Vizsgálatainak (19561989/1990-1992. VI. 30.) tipológiai-taxonómiai megoszlása alapján öt típusnak: a turanidnak (23,3%/30,2%), a pamírinak (10,8%/11,4%), az előázsiainak (6,l%/5,7%), a dinárinak, a keleti dinaroidnak (5,6%/5,7%), a keletbaltinak (4,9%/4,7%) van jelentősebb szerepe a népességek összetételében. A többi ritkábban előforduló típus gyakorisági sorrendjükben: a keleti mediterrán (3,8%/ 3,9%), az alpi (2,5%/2,5%), a lapponoid (1,8%/1,8%), a mongoloid (0,9%/0,9%), a gracilis mediterrán (0,9%/0,9%), a cromagnoid (0,5%/0,5%), az északi (0,4%/ 0,4%), az atlanto-mediterrán (0,1%/0,1%), az uráli (0,1%/0,1%). A magyar népesség 32,3%/31,3%-a meghatározatlan, vagyis erősen kevert. A turanid típus „magyar átlagtípusát" támasztja alá az is, hogy a 32,3%/31,3% meghatározatlan kategóriába soroltaknak csaknem 1/3 része X+turanid megjelöléssel szerepel Henkey Gyula munkájában. A somogyi őslakosoknál (Vörs, Látrány Nemesvid, Tapsony, Köröshegy, Segesd, Somogyszob, Darány esetében) a törökös típusok 62,8%-ban, a finnugor formák 3,1%-ban vannak jelen. A törökös típusok tehát 4,8%-kal magasabbak a somogyi őslakosoknál, mint az összes felmért magyarországi őslakosok tipológai-taxonómiai megoszlásának átlagánál. (A finnugor formáknál ez 0,1%.) Gondoljunk itt arra, hogy a somogyi népdalok, ezen belül is elsősorban a somogyi népballadák a magyar népzene legősibb rétegének tekinthetők.

9 Henkey Gyula véleménye szerint Eurázsia területén két olyan terület van, amelyek lakóihoz, a mai magyarok embertani szempontból jelentősen kapcsolódnak: az egyik a tágabb értelembe vett Közép-Ázsia, a másik a Kaukázus vidéke a Kubán és a Terek folyók völgyével együtt.

10 A mai magyaroknál csak 0,1%-ban mutatható ki az obi-ugorokra vagyis a vogulokra és az osztjákokra jellemző uráli típus, a további 4,5% finnugor jellegű forma pedig a volgai finn népekhez kapcsolódik.

11 ,,Bár az uráli típus gyakorisága a honfoglalóknál... 11,4%, ez is elenyésző ahhoz, hogy embertani szempontból az ugor réteget a magyar nép kialakulása szempontjából meghatározónak te-