Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

kiüthessük. " u Hcnkey Gyula ezen kijelentése bennünk is felvetődhetett az antropológiai eredményeket tanulmányozva. A tulajdonképpeni problémát az jelenti, hogy nyelvünk - a nyelvtudo­mány jelenlegi állásfoglalása szerint - nagyobbrészt 'finnugor', de a honfogla­ló magyarok társadalmi-katonai szervezete, kultúrája és embertani jellege - a mai magyar népesség embertani jellegével együtt - túlnyomóan török' jelle­gű, s ezen ellentmondásra ma még nincs feloldás, nincs elfogadható, kellően bizonyított, vagy akár csak bizonyított magyarázat. Vagy talán nem is ellentmondás? HAJDÚ PÉTER ugyanis felveti a kér­dést: Melyik lehetett finnugor nyelvű az europid vagy a mongoloid? Vélemé­nye szerint a legrégebbi finnugorok a mongoloid rasszhoz tartoztak. 13 Az emberi szervezetet ért ártalmas behatásokra a szervezet immunvála­szokkal válaszol, melynek egyik módja a humorális immunválasz, melyben az immunglobulinok családja termelődik. Az ember immunglobulinjait szerke­zetük szerint öt osztályba sorolják: IgG, IgM, IgA, IgD és IgE. Az emberekben legnagyobb mennyiségben előforduló IgG (gamma-G-globulin) szerkezetét ismerik a legjobban, melynek molekulája az IgA, IgD és IgE fehérjékhez ha­sonlóan kétféle polipeptid láncból, egy változó nehéz láncból (H) és egy állandó könnyű láncból (L) áll. Nehéz láncuk aminosav-összetétele szerint négy alosztályba bontható (G-G,). A bontás aszerint történik, hogy milyen az IgG fehérjék által hordozott Gm-rendszer. Ezen finom szerkezeti különbségeknek genetikai hátterük van, s ezáltal az örökletes tulajdonságok markereiként, azaz jelzőiként felhasználhatók (gamma-markerek). Az egyes immunglobu­lin változatok eltérő gyakorisággal fordulnak elő a különféle népességekben, s ha ezen gyakorisági mutatót statisztikailag kiértékeljük, akkor képet kapunk a népek és népcsoportok rokonsági fokáról, a genetikai sodródásról és a gén­szóródásról is. Az IgG-molekulák megbízhatósága, ebben az esetben tehát sta­bilitása pedig a következő. A kromoszóma-átrendeződés a Gm-rendszer gén­jei között is előfordul, de mindössze 10 'gyakorisággal. " Amennyiben ez elő­fordul, úgy egymillió év kell ahhoz, hogy a molekula egy aminosava, amely eredetileg ott 100%-os gyakorisággal fordult elő, 32%-os gyakoriságra csök­kenjen. 1S Tehát a molekula génátrendeződésének sebessége a történelmi ese­mények lefolyásához mérve igen csekély. A módszer kidolgozója és a rokonsági világtérkép összeállítója az osakai orvosprofesszor HIDEO MATSUMOTO, mintegy 12 000 magyaron is végzett felmérést. Kiválasztása célzott volt, csak a kevésbé érintett „bennszülött" la­kosságot vizsgálta. Megállapítása szerint az északi-mongolid marker a ma­gyarságban, így az endemikus magyarokban és a székely-magyar csoportok­ban is előfordul, más Európában élő népekre azonban nem jellemző. Bár a japán népnek mások a Gm-markerei, de a két általánosan előforduló jelzőfe­hérjén kívül a nálunk megtalálható északi-mongolid csoportra jellemző fehér­je a gyakori: az a Gm-marker, ami a Bajkál vidék lakosságát is jellemzi. A japá­nok és a magyarok ősei élhettek tehát egymáshoz közel, vagyis a két nép őshazája földrajzilag nem eshetett egymástól távol, de közös őshazáról, együtt­élésről szó nincs. A,,szomszédság" tehát a Bajkál-tó környéke lehetett. 16 Rend­kívül fontos és egyben elgondolkodtató, Hideo Matsumoto talán egyszer majd kulcsszerepet játszó megállapítása: „A déli mongoloidokra jellemző marker nem fordul elő az uráli (ugor) 17 népek tagjaiban, ám az északiakra jellemző

Next

/
Thumbnails
Contents