Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Timár Péter: A szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész: Szerdahely
dalán, a ma is meglevő régi híddal pontosan szemben, enyhén lejtő domb aljában, amelyet az új út töltésének emeléséhez földkitermelésre használtak, 1967. szept. l-jén Maráz Borbála kaposvári régész rövid mentőásatással egy épület két téglafalát találta meg, számos középkori cseréppel, égésnyomokkal, a domb tetején néhány csontvázzal." Beszámolójában az ásató megemlíti a helyi hagyományt, amely szerint a század elején még felmenő falmaradványokat láttak, de ezekből ő már csak egy kisebb faldarabot tudott megfigyelni a domb egy szakadékában. 15 Ekkor a helybeliek tudtak egy, a szemközti domboldalon álló templomról is. Ezt a templomot, amely kétségtelenül Szerdahely középkori plébániatemploma volt, Draveczky Balázs találta meg 1968. márc. 23-án. 16 Az útépítés akkor érte el a majorsági épületek és a vasúti őrház területét, amikor a földet már a völgy nyugati oldaláról kezdték kitermelni, a ma is megfigyelhető észak-déli dombnyúlványból és az út bevágásából. Ezen a ponton került elő egy 5 X 7,30 méteres templom homokkőből készült alapfala és mintegy 300 melléklet nélküli, keletéit sír. A nagyobb kiterjedésű lelőhelyen még további sírok előkerülése várható a régész megfigyelése szerint. Péter mester kúriája - amint ez az idézett korabeli adatokból kiderül - az előzőleg a kolostornak adományozott telken épült fel. Helyszíni szemlénk során 1996. ápr. 16-án az egykori Péterfalva területén mindkettő maradványait megtaláltuk. A kistótvárosi bekötőút keleti oldalán, a puszta épületeitől északra mintegy 300 méterre, az út szintje felett 15 m-es magasságban, tőle alig 80-100 m-re, egy kiugró terasz csaknem vízszintes felszínén kővel és téglával sűrűn borított füves, jelenleg megműveletlen területen nagyon jól kivehető egy keletéit, 22-25 m hosszúságú templom alapja, északi oldalán a kolostorépületek összeturkált maradványaival. 48 A kolostorhelytől északra emelkedő dombgerincen, amely a kistótvárosi bekötőútra meredeken lejt alá, állott a kastély. Kb. 80X80 nies tégla- és kőtöredékkel sűrűn borított földfelszín mutatja a helyét, ma már szintén megműveletlenül, növényzettel sűrűn benőve. A feljáró az északnyugati oldalon ferdén, lejtősen 100-150 m hosszan követhető, és hegyes szögben csatlakozott a mai kövesúthoz. A domb gerince és az onnan kőhajításnyira levő kolostorhely közötti szakaszon egy kisebb, 20-30 m-es, jól körülhatárolható másik romterület van. 1488-ban az akkor még kúriának nevezett kastély Miklós fia János fia: Imre leszármazottainak, az Imrefyeknek kezén volt. 49 A pálosok ekkor még mindig azt nehezményezték, hogy a kúria az ő telkükön épült fel. Aggodalmukat jogosnak találhatjuk, ha arra gondolunk, hogy Miklós mester tucatnyi gyermekét óhajtotta annak idején ellátni örökölt birtokaiból, nem véve figyelembe a korábban a pálosoknak adományozott javakat sem. A család 1356-ban használja először a Szerdahelyi előnevet, 50 mégpedig III. Ders, aki ekkorra már biztosan Szerdahelyre költözött Szentmiklósról. III. Ders aggastyán kora vége felé is ügyelt és közreműködött a család örökölt birtokainak összetartásában és ismételt igazságos elosztásában. 51 1382-ben Péterfavi Ders néven szerepelt, ami alapján feltételezhetjük, hogy Péterfalván levő kúriájában lakott. 52
