Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

A tartósan egymás mellett élő, esetleg „rövid ideig" együttélő népek etnikai, embertani jegyeiket nem tudják „átadni", „átvenni", „kicserélni", mint ahogy az a kulturális örökség jegyeivel megtörténhet. Tartós együttéléssel ­beleértve a fogalomba a „keveredést", vagyis a két nép közötti és népen belüli szaporodást - mindez azonban megtörténik, s evvel együtt genetikailag kódo­lódik is. Csak a „kódszámot" kell ismerni, s megelevenedik előttünk az esemé­nyek színes forgataga! A Kárpát-medence honfoglalás kori népességének korszakon belüli (45 lelőhely anyagából, 45 mintából képzett 4 alcsoport, vagyis 4 összevont minta), valamint ezen népesség és más Kárpát-medencei korszak (késő római kor: 1 mintába vehető, avar kor: 22 minta, IX. század: 1 minta, Árpád-kor: 18 minta) népessége közötti embertani összefüggéseinek elemzésével, a Kárpát­medencén kívüli összehasonlító anyag segítségével - mely elsősorban a hon­foglaló magyarság korai történetének helyszínéről, az eurázsiai steppeövezetből származik - a Kárpát-medence honfogalás kori népességének eredetével, to­vábbi szállásterületére vonatkozó adatok feltárásával, vizsgálatával, az őket ért embertani hatások irányával és mértékével utoljára ÉRY KINGA foglalkozott behatóan. A Kárpátokon kívüli összehasonlító anyag 63 mintája a Minuszinszki­medencétől a Keleti-Kárpátokig, a Káma-vidékétől a Pamírig terjedő terület­ről, a késő bronzkor (Kr. e. XV század) és a mongol invázió (Kr. sz. XIII. szá­zad) közötti időszakból származik, de kiegészül 8 „nyugati germán" (Kr. sz. IV-VII. század) és 3 „nyugati szláv" (Kr. sz. IX. század) sorozattal is. Vizsgálatá­ban a Kárpát-medence honfoglalás kori anyagának és a többi összehasonlító anyagnak koponyáit tíz koponyaadat méreteinek felhasználásával elemezte, az átlagértékeket csoportszórással standardizálta és két-két minta (csoport) kö­zötti hasonlósági távolságot kiszámította.' A kapott távolságértékek tükrében a vizsgált anyagot csoportosította, klaszterezte, a klasztereket szubklaszterekre, a szubklasztereket pedig párhuzamokra, analógokra bontotta, majd a soroza­tok közötti kapcsolatot dendrogramban megrajzolta. 2 A honfoglalás kori leletanyag tanulmányozásakor regionális sajátossá­gokat vett észre Éry Kinga, így a honfoglaló népességben négy regionális cso­portot különített el: a Duna-Tisza közi mintát (A), a Felső-Tisza vidéki mintát (B), az észak-dunántúli és északnyugat-középhegységi mintát (C) és a Körös­Maros közti mintát (D). A Duna-Tisza közi minta (A) 14 lelőhely anyagából áll. A minta zöme europo-mongolid, melynek 83%-át turanid vagy turanoid egyének alkotják. A tisztán europidok részaránya: 27%. Ezen csoport kialakulásának helye hoz­závetőlegesen megadható a szubklaszteren belüli analógok segítségével; ana­lógiái: egy Kr. e. III. századi - Kr. sz. I. századi kazahsztáni uszun minta, az avar kori Homokmégy és az Árpád-kori Besenyő (Zsitvabesenyő, Besenov-Szlová­kia). A terület minden bizonnyal a Dnyepertől keletre eső steppeövezet lehe­tett, s bár keleti analógiája nem segíti a pontosabb lokalizálást, az azonban gyanítható, hogy a csoport népessége Kazahsztán és Dél-Szibéria határán for­málódott egységessé. A Felső-Tisza vidéki minta (B) 12 lelőhely anyagát tartalmazza. Nagyobb részét tisztán europidok alkotják. Az europo-mongolidok részaránya viszony­lag magas: 31%, ezek között turanidok is vannak, de a többséget 46%-ban az uráli típusúak jelentik. Ugyanakkor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei

Next

/
Thumbnails
Contents