Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

Szamosszegen volt meghatározható a ma élő magyar népességnél a legna­gyobb arányban a törökös réteghez kapcsolódó turanid, pamíri, előázsiai és mongoloid típusok 79,1%-ban, míg itt a finnugor formák csak 0,8%-ban je­lentek meghitt jegyzem meg, hogy az újabb régészeti kutatások a nagyfejede­lem X. századi központi szálláshelyét az eddig vélt Duna mentével, a mai Bara­nya és Csallóköz közötti területtel szemben a Felső-Tiszavidékre, a mai Sza­bolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékbe helyezik. Ennek az elméletnek az a régészeti alapja, hogy a Felső-Tiszavidéken talált honfoglalás kori temetkezési gyűrűben - amelynek egyik fontos pontja a karosi régészeti lelőhely - nagy számban kerültek elő a honfoglaló magyarság 1-2. generáció­jához tartozó (!) fegyveres férfi sírok és lovassírok, nem úgy, mint a Duna men­tén, vagy az ország más részeiben. Lévén, hogy a fejedelem hatalma elsősor­ban katonai erején alapult, nyilvánvaló, hogy a katonai kísérete közvetlen kö­zelében volt. 4 A Felső-Tiszavidéki minta analógiáinak segítségével a csoport kialakulásának helye a Dnyeper és az Urai-hegység déli, délkeleti része között lehetett, vagyis az A csoporttól nyugatabbra. A 8 dunántúli és az 5 északi dombvidéki (észak-dunántúli és észak­nyugat-középhegységi) mintából képzett C csoport zöme tisztán europid, azeuropo­mongolidok részaránya csupán mintegy 5%. Kialakulása analógiái szerint a kelet­európai erdős steppe és az azzal szomszédos füves steppe területe, a Fekete­tengertől, az Azovi-tengertől északra, északkeletre lehetett, vagyis a B csoport­tól nyugatabbra. A Körös-Maros közti csoport (DJ 6 lelőhely anyagát tartalmazza. Né­pességének zöme tisztán europid, az europo-mongolidok részaránya 17%. Analógiái nincsenek, de a csoport kialakulásának helye a szubklaszter klaszteren belüli helyzete alapján a Dnyepertől keletre eső steppeövezet lehetett. Az A, B, D és C csoport népessége valószínű, hogy már a vaskor máso­dik felében, a Kr. e. IV— III. században a fentebb említett területeken lehetett. 5 Arra a kérdésre, hogy a négy csoport késő bronzkori elődeinek korábbi szál­lásterülete egybeesik-e a vaskori elődeinek szálláshelyével, csak a C csoport esetében kapunk megnyugtató választ; a C csoport késő-bronzkori elődei azon a kelet-európai térségben élhettek, ahol vaskori elődei is. Az A, B ésD csoport késő-bronzkori népességének szállásterületérőlkizárásos alapon csakfeltehet­jük, hogy ez az Ural keleti oldalán vagy ettől még keletebbre lehetett, ez azon­ban teljes mértékben embertanilag még nem igazolható. Ezek szerint tehát semmiféleképp sem lehet a magyarság őshazája a Káma-Bjelaja vidék. 6 Embertani alapjellemzőkben különbözik az A+B+D csoport népessé­ge a C csoport népességétől. Éry Kinga ebből vagy egy igen korai, ugor kori szétválásra gondol, vagy arra, hogy az A+B+D csoport ősei eredetileg sem származhattak azon alapnépességből, mint a C csoport ősei. 'Magyar' tehát vagy csak az A+B+D csoport népessége vagy csak a C csoport népessége le­het. Elfogadhatjuk Éry Kinga azon véleményét, hogy az A+B+D csoport né­pessége lehet 'a hét magyar törzs' és a C csoport népessége lehet a 'kabarok három törzse'.^ Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alapvetően magyar népességű A, B és D csoporthoz különböző idegen etnikai töredékek is tartoz­tak, hasonlóan az alapvetően kabar népességű C csoporthoz. Az A+B + D cso­port döntően magyar etnikummal a C csoport döntően kabar etnikummal való azonosításának indokai a következőek: a források szerint a C csoport terüle-

Next

/
Thumbnails
Contents