Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

dónak idő kellett a felkészülésre, erős ellenfélre támadt, s koronázása után csak hónapok múltán indíthat hadjáratot. Zakinthinos görög történész is ezt írja. Az első bolgár győzelem után a császár hazarendeli N. Phokast és új hadsereg szervezésébe fog. Követeket küld (N. Szklérosz) a magyarokhoz, és megállapodásra jutnak. Mindez hónapokig tart! A távolságok megtétele oda-vissza, az alku, szerződéskötés még akkor is időigényes, ha az érdekek egyeznek. A görög és magyar seregeket össze kell szedni, netán gyakorlatozni is kell, végül a helyszínre kell vonulni, és az ellenfelet is meg kell találni. N. Phokasznak Itáliából kellett visszatérnie. Az üzenetet is el kellett vinni, onnét visszaérni, ez hosszú időbe tellett. Ezért Zakinthinosz és G. Ostrogorsky egyaránt a magyar és bizánci ellentámadást 895-re teszi, teljes joggal. A magyaroknak is ez felelt meg leginkább, hisz ez egybevágott a honfoglalás stratégiai céljaival. Délen Leventére várt a bolgár erő megroggyantása, és meg kellett akadályozni a középen vonulók megtámadását, az értékek, az emberek pusztítását, az állatállomány elrablását. Ezt 895 tavaszán Levente seregei teljesítették. Kétszer győztek a bolgárok felett. Simeon ekkor vette észre a veszélyt, Erdély és a Dunától északra eső területek tarthatatlanságát, és követeket küldött a besenyőkhöz. A követeknek is időbe tarthatott míg elérték céljukat és visszaértek. Simeon szétvert hadait is rendezni kellett, így a bolgár és besenyő együttes támadás már akkor történhetett, amikor a magyarok Erdélyben lehettek 895 őszén. Levente vereségét, veszteségeit aligha kell eltúlozni, hisz a bolgárok elvesztik Erdélyt, és kivonulnak Havasföldről is. Lehetséges ez a bolgár területvesztés, ha a magyar vereség katasztrofális volt?... A veszteségek jelentősek nem lehettek. Mivel a seregek az Al-Duna mentén elhagyták a terepet, ez a „nagy" vereség látszatát keltette. Az északi szárnyon Árpád

61 nagyobb szerencsével haladt, neki nem kellett, nem volt miért harcba bocsátkozni a rusz hadakkal, valamiféle megállapodásra is következtethetünk az orosz források szerint a kijeviek és a magyarok között, így Árpád serege a nyár elején fokozatosan háborúzás nélkül leereszkedett a Tisza felé és egyesült a kabar előhaddal, majd Levente seregével, s a középen Erdélyen át közeledő többségben dolgozó, kiszolgáló, állatokat hajtó, szekereken vonuló tömegekkel, akiket Álmos vezetett, aki aztán szent halállal Erdélyben meghalt, mert „nem mehetett be Pannóniába." Nem első vagyok, aki a honfoglalást tudatosan megtervezett és végrehajtott hadjáratnak tartja. A sokak közül felsorolok néhányat: Ferdinándy Mihály, Padányi Viktor, László Gyula, Götz László, Bakay Kornél. Szeretném, a gazdasági előkészítést részletesebben számbavenni. A szekerek fontosságáról szóltam. Szekerek mentek a hadakkal is, és mentek tartalék lovak. Ezt több forrás említi. A két szárnyon Levente és Árpád főparancsnoksága alatt 10-10 000 fő vigyázott félkörben. Az elővéd és az utóvéd,

62 a tartalék száma 6-6 000 harcos lehetett, ezek többsége kabar volt, mivel a sztyeppéi hagyomány szerint az előés utóvédet a csatlakozó népek adták, s vezetőjük pedig valamelyik Árpád fiú lehetett. A Levente által vezetett balszárny sem elővédnek, sem utóvédnek nem tekinthető, így illogikus őket kabarnak tartani. Mi kellett 32 000 harcos felszereléséhez? Mi kellett utánpótlásuk biztosításához? Közismert, hogy mindig visznek magukkal tartalékot élelemből, felszerelésből, egyebekből. Mindenkinek kellett 2-3 hátasló. Valahol vonulnia