Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

hettek talán külön szekérkészítők és fogathajtók is, de az is lehetséges, hogy az állatokat a kézművesek, kereskedők, gyerekek, öregek, asszonyok is hajtották. De hát felmérte-e valaki már hány szekérre, szállító járműre volt szükség ahhoz, hogy a civil lakosság, a hadak útra keljenek, felrakják az ingóságokat, eszközöket, anyagaikat, értékeiket, sátraikat, sátorfáikat? En még nem találkoztam olyan írással, amelyikben valaki is elemezte volna a sztyeppéról származó magyar szekereket. Pedig szekerek nélkül aligha jutottak volna el nagy, ezer km-eknél nagyobb távolságra a harcosok és a honfoglalók! Ha megkérdeznénk felkészült, értelmes magyarokat, hogy milyen szekereken érkeztek a honfoglalók, bizonyára valamiféle tömör kerekű tákolmányra gondolnának legfeljebb olyan szekérre, amilyen a Feszty körképen látható." Milyen is lehetett a honfoglalók szekere? A sztyeppén alakult ki az a szekértípus, ami a középkorban Európában is általánossá vált. Már a mezopotámiai, aztán a többi ókori harci szekereken is küllős, kerékagyas, abroncsos szekerek voltak, a nagy terhelést, igénybevételt ezek bírták ki. A sztyeppén a terhelés, az igénybevétel mindennapos, szinte állandó volt, hisz óriási tereket kellett bejárni, állandóan úton voltak a kereskedők, kézművesek és a pásztorokat kísérő szekerek. A Paziriki kurgánban i. e. V századból való szekeret találtak. A ponyvával letakarható társzekér teljesen hasonlít a maiakhoz. Egyébként a szekér anyagai azért maradtak meg, mert a fagyos levegőben nem volt korhadás. A szekér szétszerelt állapotban volt a fejedelmi sírban. Újra össze kellett és lehetett szerelni. A Szent Galleni kaland leírásában szó van a harcosokat kísérő társzekerekről.

% Estére a szekeresek kört alkottak, szekértábort, és a harcosok középen, a földön aludtak. A hunok harci sikereinek és mozgékonyságuknak, jó utánpótlásuknak az egyik titka volt, hogy jobbak voltak a szekereik, mint a rómaiaknak. Priskos rhétor a római szekerek nagy számáról, fontosságáról is beszámolt, amikor leírta Attila udvarát... A magyar szekerek később is kitűnőek voltak. Kocs községben laktak a leghíresebb, talán legősibb szekérkészítők. A kocsi név is ezt igazolja. Sok forrás, a kínai, arab, bizánci egyaránt azt írja, hogy a szekér volt a nomádok lakása, kincstára, műhelye. A szekér készítéséhez kitűnő famunkásokra, ácsokra, esztergályosokra volt szükség. Mindehhez eltartó, nagy keménységű vasszerszámok, fejszék, bárdok, fűrészek, kaparok, vonyogók, fúrók, fogók, pántok kellettek. A fákat ki kellett vágni, fel kellett hasogatni, fűrészelni, deszkát, pallót, küllőket, talpakat kellett faragni, oldaldeszkákat, ponyva és sátortartó fákat kellett készíteni, s végül el kellett végezni a vasas munkákat, tengelyvasat, agyat, pántokat, láncokat, kapcsokat... A szekér volt az élet hordozója, ott tanyáztak a gyerekek az asszonyok is, ha távolra mentek. A termelő ingamozgásoknál, a kagáni, fejedelmi hatalmi jellegű mozgásoknál is hatalmas tömegű karavánok vonultak a sztyeppén. Feljegyzések szerint így kereskedtek a sztyeppéi és a tajga népeivel az arab kereskedők is, gyakran több ezer kísérővel vonultak a szekérsorok! Annak ellenére, hogy a szekerek a mindennapok fontos tartozékai és eszközei voltak, akkora vállalkozáshoz, mint amilyen a honfoglalás, még külön előkészületre, kiegészítésekre lehetett szükség. A magyar vezetőknek tudnia kellett, mekkora útra indulnak, mi vár rájuk. Többször jártak a honfoglalás előtti években és évtizedekben a Kárpát-