Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés
medencében és azon túl. 56 Ezt források igazolják. Szvatopluk hívására éppúgy 7 , mint a bajorokéra. Bizonyára tudták mi kell ahhoz, hogy 1200-1800 km-re elvigyék szeretteiket, vagyonukat, mindent, amit kell és érdemes vinni. Időben elő kellett készíteni elsősorban a szekereket, de be kellett töretni az igás állatokat is, meg kellett szervezni ki merre megy, fel kellett készülni az élelmezésre, hiszen legalább három-négy hónapig kellett vonulni. Minden értéknek a védelmezett, középponti irányban Erdélyen át kellett mennie, legalább hét úton, mégpedig úgy, hogy közben az állatok legelhessenek, ehessenek is. Ha nagy csomókba összeverődve mentek, menekültek volna, rendetlenül, akkor elpusztultak volna az állatok, hamar felették volna az élelmet, és annyira elgyengültek volna, hogy a rendkívüli terheket nem bírták volna elviselni. Nem műúton, vagy kijelölt, csinált utakon vonultak, hisz ilyen nem volt, vagy alig lehetett. Folyókon kellett átkelni, dombokra, hegyekre kellett feljutni, erdők rengetegén kellett átvágni magukat, hágók szikláit kellett félretolni az útból, és kétezer m-es szintkülönbségeket kellett többször is legyőzni. Vajon megtehették ezt, ha előzőleg elvesztették állataikat, ha üldözték őket a besenyő és bolgár lovasok?... Csak azok állíthatnak ilyet, akik nem mentek el megnézni a Kárpátok szorosait, a vonulás útját, és akik nem vették számba mit is jelenthetett 1100 éve félmillió embert és mintegy 4-5 millió lovat és marhát, több száz ezer sertést, juhot, kecskét, baromfit, kutyát, 1200-1800 km-re átköltöztetni! 5 " A besenyőveszély, a bolgárok legyőzésének fontossága bizonyára a döntéshozók tudatában volt. 58 Azok a vezetők, akik már a honfoglalás előtt is hadjáratokat vezettek ezer km-eket megtéve sikeresen, bizonyára felmérték a veszélyeket, és mindent megtettek az elhárítás érdekében. Bölcs Leó világosan megírja, mennyire előrelátóak a magyar vezetők, katonai irányítók, leírja a fürkészek, őrök feladatait, az előőrsök küldését, a kémek alkalmazását. A nyugati hadjáratoknál is az a csodálni való, hogy mintegy ötven több ezer km-es hadjáratot szerveztek meg mesteri módon, a támadási utat és a visszavonást is biztosítva. Saját családjukról, vagyonukról, értékeikről nem gondoskodtak volna úgy, ahogy az idegenek leírásaiból egyértelműen következik? Hogy lehet ezt hinni? Pedig történetírásunk ezt teszi! Tudva a veszélyt, bizonyára megtették az intézkedéseket az elhárítás érdekében. Az utóvédre is kellő erőt hagytak, és a szárnyak védelmére is. A fürkészek, az elővéd, előre mehetett, de Árpád és Levente seregei a vonulók oldalánál haladtak. Igaz, Árpád serege nyáron már átkel Verecke hágóján, de addigra már a vonuló lakosságnak is Erdélyben kellett lennie a hegyek közt. Bizonyára kiszámították mennyi időre van szükség a menethez, mikor kell indulni, és hogyan. Május elején, talán előbb is elindultak, ha támadási veszélytől kellett tartani. Jól tudták, hogy a besenyőknek mik a szándékaik. Lehetséges, hogy a terület átadásáról megállapodtak. 59 Minden ugyanis arra vall, hogy a honfoglalók sikeresen megtették a nehéz utat, és nincs semmi bizonyíték arra, hogy a magyarság tragédiának élte volna meg a honfoglalást, ereje megfogyatkozott volna, az energiája elfogyott volna. Sőt, épp az ellenkezője történik! A honfoglalás után háromévnyi berendezkedés, erőátrendezés I 1
