Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

ak. Hasonlóképp tesznek az európaiak... Nem sorolom az öltözeteket, amelyeket máig viselünk, és sztyeppéi eredetük kétségtelen. Az íjkészítések utolérhetetlen mesterei voltak. Erről nem is kellene talán írni, annyira köztudott. A sztyeppén nyugatra vonuló hunok útvonalát a bronz vagy rézüstjeik jelzik. A kínai történetírás atyja Sze-mat Sien ezt írta róluk: ,,Az északi barbárok területén élnek s egyik helyről a másikra vándoroltak állataikat legeltetvén. Főleg lovat, tehenet és juhot tartanak, de olyan ritka állataik is vannak, mint a teve, szamár, öszvér és a vádló. Állandóan tovább mennek vizet és legelőt keresve, nincsenek fallal körülvett városaik vagy állandó lakhelyük, és semmilyen földműves munkával nem foglalkoznak. Földjeik azonban területekre vannak felosztva, s ezek különböző vezetőik ellenőrzése alatt állanak. Nincs írásuk, ígéreteik és egyezségeik is szóbeliek. Kiskorukban juhon tanultak lovagolni, s íjjal és nyíllal madárra és patkányra lőni. Mikor már kissé nagyobbak, rókára és nyúlra vadásznak, melyeket ételnek használnak fel. így minden fiatal ember tudja az íjat használni, és háború esetén fegyveres szolgálatra alkalmazni. Szokásuk, hogy békeidőben nyájaikat legeltetik és vadászattal tartják fenn magukat, míg válságos időben fegyvert ragadnak, és fosztogató, rabló harcokra indulnak. Úgy látszik, hogy ez veleszületett természetük. Hosszú távú fegyvernek az íjat, nyilat használják, közelharcra a kardot és a dárdát." íme itt a tipikus nomád életforma leírása. Kérdéses az, hogy a hunok azokon a területeken, ahol a földművelésre is lehetőség volt, netán a nekik hódolt népek földműveléssel is foglalkoztak, akkor mit tettek, változtak-e? A leglényegesebb azonban a két vasfegyver leírása témám szempontjából. Ha a kard és a dárda általánosan használt fegyverük volt, akkor voltak kardkovácsaik, fegyverkészítő kovácsaik, voltak vaskohászaik is. Ez a vastermelő és kovács, vasműves terület bizonyára az Altáj hegységnél lehetett, mely később is minden türk nép hatalmi központja volt. Sajnos nekem még nem sikerült erről a kohászati helyről, vasművességről konkrét ismereteket szerezni. De hogy az Altáj lehetett a hunok valamilyen vastermeléssel kapcsolatos hatalmi központja, azt az itt talált sírokról szóló híradások igazolják. Itt találták azokat a 100110-120 cm-es, az ókori világban ismeretlen méretű hun kardokat, melyek az ő fegyvergyártóik, kardkovácsaik műve, találmánya volt. Itt találták az első példányokat. (Kara-Bulak, Kök-Bei, Törken). Kardjaik markolatát ötvösök díszítették. Feltételezések szerint ötvöseik Szogd és Bizánc mesteriskoláiból jöhettek a hun vezérek, királyok udvaraiba, netán a kardokat átadták idegen műhelyekbe, és ott díszítették őket. Utóbbi csak akkor valószínű, ha az „idegen", hun fennhatóságú területen élt és dolgozott, mivel az értékes, hadászatilag fontos újításokat aligha küldték más hatalom területére... Azt viszont teljesen logikusnak tartom, ha valamelyik területet elfoglalva a hunok foglalkoztatták az ott talált mestereket, vagy elvitték őket saját hatalmi központjukba és ott dolgoztatták őket. Ezt a gyakorlatot a sztyeppéi népek bizonyára mindig folytatták, s mivel az ötvösök munkáját a sztyeppén mindig igényelték, munkájukra volt kereslet, nyilván évszázadokon át saját ötvöseik is voltak a hunoknak, türköknek, avaroknak, magyaroknak, más sztyeppén élő népeknek, hatalmaknak. A keleti hun birodalom után a zsuanzsuanok állama jön létre. (395550 között). A magyar történetírók a sztyeppéi birodalmakat nem tartják „iga-