Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés
amelyek elegendő mennyiségű vasat tudtak termeltetni, akik sok kohászati telepet üzemeltettek, jó kovácsokat alkalmaztak. Vastermelés, jó vas szerszámok nélkül nincs lovaglás, mert vaseszközök nélkül nincs lószerszám, zabla, nyereg, kengyel, nincs nagyobb távolságok megtételre alkalmas szekér, nincs kard, lándzsa, fokos, fejsze, nyílcsúcs és nincs hatékony növénytermesztés, élelemtermelés. Nem véletlen, hogy a hun, a zsuan-zsuan, az avar, a türk, az onugor, a bolgár, a mongol-tatár birodalmak kiindulási bázisa valahol az Altáj hegységnél volt, ahol a régészeti adatok és a források is fejlett vasművesség létezését bizonyítják. 27 A szkíták azok, akik először a sztyeppe többségét uralták. Eljutottak nyugatról, a Fekete-tengertől Szibériába is, de róluk kevés a forrás, hódításuk története nem követhető. A kurgánok sírfeltárásai bizonyítják, hogy ők azok, akik a vastermelés titkát, a vasműves mesterségeket elterjeszthették az Altáj hegységig, sírjaikban nyílcsúcsok, kardok, pajzsok olyan eszközök, anyagok találhatóak, amelyek a sztyeppéi vasművességet, a hatalmi szervezés anyagi feltételeit igazolják. 2 " A Hsziungnuk vagy hunok történetéről, életéről kínai, majd európai források bőségesen írnak. Ezek a források mint ellenségekről szólnak a hunokról, a legtöbbjük hangneme, szemlélete ellenséges és megvető. 29 Nincs a forrásoknak hun kontrollja. A teljesítmények, a régészeti eredmények segítségével azonban ma már lehetséges reális képet adni életükről, történelmi szerepükről és jelentőségükről. Amit Ammianus Marcellinus és Jordanes írt, az szinte századunkig meghatározta az európai történetírás álláspontját a vad, vérszomjas, kegyetlen, rosszarcú, műveletlen, parazita, termelőmunkára képtelen, rabló-fosztogató, céltalanul kalandozó, kiszámíthatatlan hunokról. Ehhez a szemlélethez a történetírókat hozzásegítették azok a párhuzamok, amelyeket az afrikai, a kirgiz, a mongol nomádok életéről a helyszíneken tapasztaltak. Ennek alapján a nomádok azért háborúskodtak, mert csak így tudták megszerezni maguknak azokat a javakat, amiknek híján voltak, élelmiszereket, fémeket, kincseket, szerszámokat, fegyvereket. A barbár hunok égettek, pusztítottak mindent, elpusztították a földművelők falvait, termelőerőit, és végül ez vezetett oda, hogy a Római Birodalom pusztulásnak indult, Európa gazdasága összeomlott. Hiába volt Priscos rhetor példásan tárgyilagos követjárási leírása a hunok jólétéről, gazdaságáról, palotáikról, műveltségükről, diplomáciai jártasságukról, az udvari rendről, szokásokról, az öltözködésről, ezeken az információkon nem gondolkodott el az európai történetírás. Még akkor sem, amikor a kínai feljegyzések olvashatóvá váltak! Még akkor is, sőt még ma is a hunok a barbárság, az erőszak megtestesítői maradtak, s az európai közvélemény ebben ma sem változtatott álláspontján. Kivétel volt a magyar történetírás mindaddig, amíg őstörténetünket nem változtatta meg a modern, nacionalista nemzetállami szemlélet alapján kutatásba fogó finnugor nyelvtudomány mely „kimutatta", hogy a hunokhoz a magyarságnak nem volt köze. 30 A magyarság az erdős vidéken élt együtt a finnugor népekkel és ott elszaporodva lesodródott valamelyik türk hódító nép akaratából a sztyeppére, és onnét a népvándorlás hatására elkerült „végleges hazát választva a Kárpát-medencébe. A ősi magyar történeti gondolkodásban a
