Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Függelék - I. Tudományos rendezvények 1995-ben
meglehetősen egyoldalúan rétegződtek. A nagyszámú, ekkor még differenciálatlan jobbágyság mellett a falvakban élt a kisszámú birtokos nemesség, legtöbb esetben csak egyetlen család. Az úgynevezett kisnemesi falvak, âhol a lakosság többsége kisnemesekből állt, csak a későbbiek során alakultak ki. Település formáit tekintve falvaink nagy része úgynevezett utcás, vagy soros falu, illetőleg szalagtelkes falu volt. Rendszerint a települési terület legkimagaslóbb, víz nem járta részén keletkeztek, utak és vizek mentén települtek. Ha az utca a falu közepe táján, a templom környékén kiszélesedett, orsó formájúvá vált, és egy hosszan elnyúló teret képezett, akkor orsós falunak nevezzük. Ez az orsószerű kiszélesedés a korai magyar települések sajátja, ezeken tartották azokat a bizonyos vásárokat, itt helyezték el a falu kialakuló intézményeit, közösségi életét jelző építményeit. Az orsós falvak mellett más, eredetét jelző névvel illetett másfajta falvakat, falufajtákat is ismerünk. Az erdőtelkes falu erdőbe települt, az irtás falu pedig kivágott, felégetett erdő, kiirtott erdő helyére települt. Az orsós, vagy jellegzetesebb nevükön utcás falvak mellett, a terepadottságoktól függően, másformájú települések is léteztek. Az utcás falvak világos struktúrájának ellenpárja a halmazos település, vagy halmazos falu, amelyben a települési mag körül több utca, vagy utca kezdeményezés, a terepadottságoknak és a korán bekövetkezett telekosztódásoknak megfelelően összevissza vezettek, halmazt képeztek. A házak nagy kérdések elé állították kutatóinkat. A honfoglalást közvetlenül követő időkben jurtaházakkal is találkozhattunk, de nem voltak településeinkre jellemzőek. Első házaink félig földbe süllyesztett, igen alacsony felmenő falakkal rendelkező, szelemenes, padlás nélküli, nyeregtetős, egyosztatú patics (nádpatics) építmények voltak. Korai lakóházaink nagy kérdése volt, hogy hol volt a tűzhelye: kint a szabadban-e, a ház szomszédáságban; vagy pedig bent a házban. Mindkét esetben további probléma volt, hogy nyílt, vagy zárt tűzhelyek voltak-e ezek. A kérdés különösen a házon belüli tűzhelyek esetében bírt nagy jelentőséggel, mert nyitott tűzhelyek esetén kérdésessé vált a füst elvezetése. Korai belső tűzhelyes házaink úgynevezett füstös házak voltak, a füst elvezetésére jóval később került csak sor és akkor is nem a falusi házaknál. Falvaink ilyen körülmények között a XI-XII. század folyamán részben a természetes szaporulat, részben pedig kisebb-nagyobb beköltözések, betelepülések (a kenéz- és soltészfalvak) révén szépen gyarapodtak. Beilleszkedtek a mindjobban kiépülő feudális társadalmi rendbe, annak intézményeibe; elsősorban az egyházi és a megyei szervezetekbe. Korábbi történetíróink úgy vélekedtek, hogy a mongolok 1241-ben tönkre tették az országot, benne falvainkat is. A mongol pusztítás tényleg nagy volt és falvaink többségét elpusztította, felégette; lakóinak azonban csak egy részét, mégpedig a kisebbik részét ölte meg. A falvak lakosságának többsége biztosnak látszó helyekre, rejtekhelyekre menekült, és zömük ott át is vészelte a tatárjárást. Nem magyarázható mással, mint ezzel, az a folyamat, amelynek során/VT Béla országépítő, országot újjáépíteni akaró felhívásától függetlenül, hamarosan visszaszállingóztak romfalvaikba (néhány kőtemplom megmaradt!) és újjáépítették falujukat. Az újjáépítés mind a jobbágyoknak, mind a földesuraknak, mind pedig a királynak egyaránt érdeke volt. IV Béla számos kedvezményt adott a lakosságnak, a földesuraknak, minden renden és rangon lévő „országlakosoknak", azért, hogy az újjáépítést minél gyorsabban végezzék el, és a mongolok esetleges újabb támadása ellen is felkészüljenek, például várépítéssel. Minthogy falvaink rekonstrukciója és általában az ország újjáépítése gyorsan, viszonylag rövid időn belül ment végbe, történetíróink újabban nem állítják olyan mértékben pusztítónak a mongoljárást, mint elődjeik. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tartják azokat a gazdasági-társadalmi változásokat, amikre a tatárjárást követően került sor. Sajátos szempontunkból is fontos ezek közül az, hogy a király birtokok adományozásával, várépítési kényszerrel egyrészt létrehozta az újfajta nemességet, nagybirtokosok esetében az arisztokráciát, másrészt a
