Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Függelék - I. Tudományos rendezvények 1995-ben

történetével foglalkozott, hanem a mezővárosi problémakör első markáns felvetőjeként, a mezővárosokkal foglalkozva a korai magyar falvakkal is kapcsolatba került. Előadásomhoz azonban elsősorban másik kiváló és emlékezetes professzorom, Szabó Iván két, a kérdésben alapvető munkának számító monográfiáját használtam. Az 1966-ban kiadott A falurendszer kialakulása Magyarországon. X-XV század címűt, valamint az 1969-ben megjelent, összegező jellegú'A középkori magyar falu című művét. A magyar falutörténettel foglalkozók Szabó István említett két alapvető munkája mellett nem nélkülözhetik, és meg sem kerülhetik Maksay Ferenc 1971-ben kiadott, a Szabó István eredményeit és a saját újabb keletű kutatásait ötvöző A magyar falu középkori településrendje című, ugyancsak alapvető jelentőségű munkáját. Legújabban pedig Balassa M. Iván 1985-ben kiadott A parasztház évszázadai, hmagyar lakóház középkori fejlődésének vázlata című sokat vitatott, de jobbat, helyébe elfogadhatóbbat nem ajánlott munkáját hasznosítottam. Mindhárom feldolgozást figyelmükbe ajánlva, a magyar falutörténet korai szakaszát a következőkben foglalom össze: Falvaink döntő többsége nem valamiféle honfoglalás előtti település folytatásaként létesült. Félnomád állattartásunk téli szállásai, szálláshelyei alakultak át a X. század folyamán falvakká; apró településekké. Ezeknek a korai falvaknak a lakosságát vérségi kötelékek fogták össze. Ezekből a vérségi alapon szerveződött falvakból fejlődtek ki társadalmunk feudalizálódásával párhuzamosan, aX-XI. században, a vérségi kötelékeken már túllépő, túlmutató korafeudális falvak, amelyeknek a lakóit már az azonos gazdasági-gazdálkodási és az ezeknek megfelelő társadalmi, például egyházi viszonyok kapcsolták össze. A feudalizáció előrehaladtával a korábbi törzsi-nemzetségi szervezetek felbomlottak, a királyi birtokok felosztásával kialakultak a magánbirtokok, amiknek a következményeként a nemzetségi szabadok és szolganépek vagy elvándoroltak, vagy pedig letelepültek. Letelepedésük azért is szükséges volt, mert a feudalizáció terjedésével, a magánbirtokok megjelenésével egyre jobban terjedt a földművelés, ami viszont letelepedést, falulétesítést igényelt. Ezeknek a korai falutelepüléseknek a neve villa volt, s közülük több, egy-egy termék vagy termékfajta előállítására, termesztésére szakosodott. Ezek a szakosodások falvaink nevében mindmáig megtalálhatók. A falvak kialakulásában és megszilárdulásában fontos szerep jutott az egyháznak. Ismertek Szent István rendelkezései arra vonatkozóan, hogy minden településen épüljön templom, illetve az olyan kicsi települések, amelyek nem képesek saját maguknak templomot építeni, azok álljanak össze, és tíz falu építsen magának egy közös templomot. Ez a rendelkezés is azt igazolja, hogy a XI. század falvainak többsége kicsi, kevés lakosságú település volt, valamint azt is, hogy ezek az apró falvak nagyon közel voltak egymáshoz, hiszen közös templomot csak úgy lehetett építeniük. A templom megléte vagy hiánya különben is fontos társadalmi-gazdagsági-kulturális tényező volt ezekben az időkben. Ugyancsak Szent István rendelte el, hogy a templomok mellett a falvaknak hetente, mégpedig a hét utolsó napján vásárt kell tartaniuk. Innen, ebből a rendelkezésből származik különben vasárnap szavunk illetve elnevezésünk. Vagyis az árucsere kibontakozásában is meghatározó szerepe volt a templomnak, illetve az egyháznak, amelynek a későbbiek során egyik fő törekvése volt, hogy a templomkörüli vásárokat ne vasárnaponként, hanem a hét más napjain tartsák. Erre azonban csak a XIII. században került sor, akkor se egyetemlegesen. A földművelés az állattartás illetve a legelőterületek rovására terjedt és a terjedéssel egy időben váltotta fel a korábbi általános, úgynevezett parlagoló rendszert a nyomásos gazdálkodás. Kezdetben egy-egy falun belül mégegyütt élt zszabad (liber), a szabados (libertinus) és ^.szolga népelem. Arabszolgák helyei a falvakhoz csatlakozó külterületi helyek, a praediumok voltak. A szabadok, a szabadosok és a szolgák csoportjai a XII-XIII. század folyamán egységesültek, létrehozva a jobbágyságot. A jobbágyság kialakulása viszont magával hozta a gazdálkodási rend újjászervezését, a telekrendszer bevezetését. A falvak a telekrendszer bevezetése, a jobbágyság kialakulása után