Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés
gyek, aranylemezből készült szarvas bizonyítja a kézművesség, a kultúra magas színvonalát. Az Altáj hegységben kiásott, lényegében hasonló korú temető leletei még szenzációsabbak. A pazariki sírban szétszedett állapotban ép szekeret találtak, a falikárpiton egy telivér paripán ülő lovas öltözete, felszerelése s a ló szerszámozottsága bizonyítja a kultúra fejlettségét. A nyereg teljesen olyan, mint a hortobágyi csikósoké. A ruhán rátétes és hímzett díszítés található. A lószerszám, kantár mellékletként ugyancsak teljesen ép maradt a hideg talajban. A szerszámdísz fából készült emberi arc, öt darab, és a zablapálcán napkorongdísz látható, a szár ehhez csatlakozik. A lószerszámon van egy faragott griff, amely olyan bonyolultan, magas színvonalon faragott és díszített, hogy ma is bármelyik iparművész kiállíthatná valahol! A Nőin Ula kurgánban talált bronzkorong mintázata középen egy tulokkal, két fa között, halmokon állva olyan mestermű, aminél szebbet ma sem lehet készíteni. A nyeregtakarón egy fácán szalad olyan könnyedén, olyan elegánsan ábrázolva, hogy csak ámulattal nézhetjük! 24 Ezek a temetők betekintést adnak a hitéletbe, teljesen megfelelnek azoknak a hagyományoknak, amiket a magyar honfoglalás kori temetők őriznek, és amikről a magyar mondák is szólnak. A halott mellé eltemették az eszközeit, szerszámokat, tárgyakat, ételeket, fegyvereket, edényeket, lovakat és szolgákat is... A temetők ásatásai igazolják történelmi gyökereinek mélységeit térben és időben, óriási távolságokig. Csak jelezni akarom, hogy mekkora területtel, milyen évezredeket átölelő időtartammal kell számolnunk, ha a magyarság származását, kultúráját, történelmi szerepét, hatalmának, erejének eredetét meg akarjuk ismerni, meg akarjuk érteni. A magyarság szabadságszeretete lelkisége, karaktere, a sztyeppéi hagyományok nélkül nem érthető meg. A végtelen síkságok terei, a nagy hőmérsékleti ingadozások, a kemény telek, forró nyarak, a magasságos ég állandó látványa, a nomadizáló állattenyésztés emberpróbáló terhei, az örökös mozgás és figyelés, éberség, a jó legelők megtartásáért, újak szerzéséért folyó, megújuló harcok, csak az erőseket hagyták érvényesülni. 25 Azok boldogultak, akik képesek voltak előrelátóan dönteni, akik szervezni tudták az erőket, irányítani tudták a mozgást, a helyváltoztatásokat, akik felmérték az állatállomány teherbírását, jól tudtak szelektálni, megtanulták a tenyésztési munkát, figyelni tudtak barátra, ellenségre, vadállatokra, betegségre, vízre, növényzetre, szekerekre, sátrakra, házakra, felszerelésre, fegyverzetre. így kellett olyan rendet kialakítani, hatalmi viszonyokat teremteni, ami védelmet adott a fejlődéshez, gyarapodáshoz, az élethez. Törvények, szabályok nélkül a sztyeppén sem lehetett volna népszaporulat, folyamatos élet, fejlődés. Csakhogy itt a szervezés más követelmények közt történhetett, mint a letelepedett népeknél. 26 Itt nem lehetett falakkal, sáncokkal, várakkal, körbekeríteni településeket, még a határokat sem lehetett kijelölni igazán. A folyók, hegyek kevés helyen választották el egymástól a népeket, még a nyugati sztyeppéi területeken sem! Gyepüket kijelölni még Etelközben is nehezen lehetett, még inkább keletebbre! Nincsenek természetes akadályok a védelemhez. A szervezettség, a felkészültség, az éberség és a katonai erő adott védelmet és lehetőséget a megmaradásra, fejlődésre. A sztyeppe megszervezését, hatalmas birodalmak megteremtését csak azok a családok, nemzetségek, törzsek, törzsszövetségek tudták elvégezni,
