Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

önálló község, míg a többinél csupán belterülethez való csatolás történt. A legtöbb (149), részben az újonnan létrehozott termelőszövetkezetekhez igazodva, készenléti település lett.

144 Ez utóbbiak sem voltak azonban már annyira kötöttek a lakók számát és kilétét illetően, mint korábban, mert közéjük sodródtak olyanok is, „akik távolabbi munkahelyekre ingáznak, maga a lakótelep nem szolgál nagyüzemi célt, s mint ilyen a külterületi funkciót nem igényli".

145 A végrehajtandó tervvé lett számok körül a vita persze továbbra sem ült el. A Gyulán tartott 1961. évi ún. „mezővárosi napokon" Erdei Ferenc téziseiben újra visszatért a majori gazdasági funkció hangsúlyozása, amely szerint ott „legfeljebb készenléti lakásokra lesz szükség".

146 Egy másik alkalommal azért marasztalták el „az igénylők között falusi településeken... még napjainkban tart[ó]" építkezést, mert a 3-400 öles házhelyek „összességükben jelentős, korábban mezőgazdaságilag hasznosított földterületet vonnak el a termelés elől", továbbá mert a „dolgozók letelepítésére lakótelepek (készenléti lakások)" sok esetlegességgel épültek.

147 De mások is voltak, akik azért utalták a múltba a „majorok lakóhely szerepét", mert úgy látták, hogy „ma már a mezőgazdasági telepeknek ez a szerepe megszűnőben van... Továbbra is megmaradtak azonban a majorok üzemi feladatai."

148 Nem kétséges, ezek az érvelések nem voltak híján bizonyos közvetlenebb takarékossági és racionális távlati fejlesztési szempontoknak. Mégis azok a tervezők voltak közelebb az organikus fejlődés törvényeinek, a valóságnak a megértéséhez, akik abban adták meg a kérdésre („új feudális vagy szocialista majorok?) a választ, hogy: „A lakótelepüléshez való közeledés, a termelés kívánta közművesítés, a munka gépesítése feltétlenül megváltoztatják... a szocialista mezőgazdasági üzemi központok jellegét."

149 Nem véletlen tehát, ha problémaként jelezték is, hogy az egyébként lassan haladó majorhely-kijelölések során Somogyban is „a termelőszövetkezeti vezetők a majorokat a községek közelében kívánták".

150 Más oldalról az is tapasztalható volt, hogy a központi megalomániából elrendelt tsz-összevonások mennyire lazították a tagság pátriális kötődését. E viták és a végrehajtást jelző számok különbözősége nyomán nehéz felsorolni valamiféle véglegesült eredményeket, túl azokon, amelyek a külterületi lakott helyek és lakóik korábban jelzett csökkenéséről tanúskodnak. Az azonban bizonyos, hogy az átszervezés nyomán kimutatható olyan igazgatási, alaki, de sokszor lényegi változások is, mint a belterületté, kisebb részt önálló községgé, vagy mezőgazdasági nagyüzemi központtá válás, az újabb évtizedek múltán egyre kevésbé voltak meghatározó befolyásoló jelentőséggel e csökkenés gyorsulására. Viszont óhatatlanul feltűnik több olyan jelenség, körülmény, amely eredendően ilyen irányban hatott. így azoknak a házaknak, amelyek „cselédségi épületek" voltak, vagy amelyeket az újgazda „a juttatott földön épített magának vályogból, vertföldből, lehetőségei folytán nagyon igénytelenfül]... egy részük természetes lepusztulásával is számolni kell" - állapította meg 1981-ben egy tervezői összegzés.

151 Persze voltak jobb esetek is, amikor - mint pl. a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem több gazdaságában is „az 1500 dolgozó jelentős része a majorokban lévő cselédházakban lakott és 1961-ben még 80 közös konyhás lakásban éltek az emberek", de „akciót kezdtek a korszerűtlen cselédlakások maradéktalan felszámolására". Vagy a Kaposvári Álla-