Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
mi Tangazdaságban még 1978-85 között is 89 cselédlakást kellett megszüntetniük, hogy aztán „komfortos lakáshoz juttathassák a dolgozóikat". 15Ez volt persze a jobbik megoldás. Ám az előbbi összegzésből az is kitűnik, hogy ,,a régi cselédházak fokozatosan néptelenednek el... A gazdaság nem fordít gondot fenntartásukra, a környezéí községekben támogatja tagjainak építési szándékát". 153 Aligha kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak a volt cselédházak, de a természet rendje szerint régi lakónk is fogyatkoztak. Mind az egyidejű, mind a későbbi szociológiai vizsgálatok azt mutatják, ,,hogy fiatalabb generáció nem lép a helyükre... Céljuk, hogy a közeli községekben komfortos házat építhesssenek... Egy ház a faluban" — ez a vágyuk. 15 ' Mindez nem jelentett kevesebbet, mint az átmenetileg újra megerősödött ragaszkodáshoz képest bizonyos fordulatot: a belterületi centrum ismét előnyben részesítését. Eléíbbi a cselédsorsot megért nemzedék sajátja, az újabb legföljebb „egyre inkább csak a készenléti lakótelepek" létét fogadja el — olvasható egy vizsgálat összesítéséből, amely már a hetvenes évekre teszi a szórtságot felváltó koncentrációt és országosan 393-ra taksálja a megszűnt „mezőgazdasági üzemi lakótelepek" számát. 155 Ugyanezt erősíti meg a vizsgálat egy másik eredménye is, hozzátéve, hogy sokan éppen az új lakóhelyi lakás megszerzésében reménykedve vállalnak pl. állami gazdaságokban munkát. 156 A korábbi helyzet megváltozását, valamint az országon belüli adottságok különbözőségét fokozottan vette figyelembe az a területfejlesztési koncepció is, amelyet 1990-re alakított ki a VÁTI. 15 " * * * Ha rövid választ kellene adni a bevezetőben feltett kérdésre, aligha lehetne az ismétlést elkerülni annak leírásával, hogy a majorságok volt cselédsége a hozzávetcíleges statisztikai mérés alapján való társadalmi definiálhatósággal adekvátan alig foglalta el a maga helyét a társadalomban, a parasztságban. Ahhoz a történeti idő rövidsége, bármely sokaságát is foglalta magában a változásoknak, elégtelen volt. Legelőbbre talán azok jutottak, akik vagy már korábban, vagy e változások során kiváltak a többséget újabb és újabb helyzetben is megéírző keretekből. Úgy tűnik tehát, hogy ezek tágulása, bomlása mellett nem a változó történelem, hanem egyszerűen az idő múlása, az elmúlás a leghatalmasabb tényező.