Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

lebecsülő nézetek ellen".

Ul Más kérdés persze, hogy az egység megteremtésére irányuló jámbor óhaj hovatovább átalakult az „egységes szocialista paraszti osztály" kialakításának történetileg abszurd ideájává. Erre a képtelenségre azért is kötelesség volt felhívni a figyelmet, mert egyre inkább feltűnővé vált, hogy egy új, méghozzá nem paraszti jellegű differenciálódás indult meg, melynek voltak bizonyos vállalkozói, a hiányzó polgárosodást pótló elemei is. Mindezeket az új termelési technika, a munkamegosztás, a munka jellegének (minőségének, mennyiségének) megváltozása, az elosztás, a teljesítményelvű bérezés, a fogyasztás új formájának, szintjének megjelenése, a közel felényi generációváltás (az önálló gazdálkodást korábbról nem vagy alig ismerőkkel), és olyan további tényezők segítették, mint a kétharmadnyi ún. „vegyes" (munkásokkal alkalmazottakkal és értelmiségiekkel vegyes) családokkal összefüggő keveredések, melyeket csak tovább bonyolított a termelőszövetkezeti tagsági viszony rovására terjedő alkalmazotti munkaviszony. t4z S nem utolsósorban a csökkenő kilépési mobilitás mellett egyre gyakoribb lett a különböző helyekről való belépési is.

143 Mindezekről aligha mondható, hogy éppen a majorságok, a puszták cselédségéből lett újgazdákat, termelőszövetkezeti tagokat az összeolvadás felé sodorták volna. Még kevésbé áll ez az egyébként származás szerint is fölöttébb összetett állományú állami gazdaságok majorsági dolgozóira. Ami a külterületi lakott helyek és népességük számának csökkenését illeti, annak több okból szintén nem lehet nagyobb, hanem inkább csak formális jelentőséget tulajdonítani a puszták egykori cselédjeinek a falusi parasztságba való beolvadásában. Nem is szólva arról, hogy az elmúlt évtizedek során - mondhatni - tegnapivá vált parasztság valójában elvesztette integráló erejét, a külterületi csökkenés is jórészt olyan közigazgatási rendezések folytán jött létre, mint egyes külterületi lakott helyek belterületté nyilvánítása. Azzal, hogy már 1955-től bizonyos feltételekkel lehetővé tették külterületen az ún. készenléti építmények emelése mellett a volt cselédlakások további átépítésén és megtűrésén túl új családi házak, lakások építését, sőt a különböző (főleg állami) gazdaságok maguk is végeztek vagy támogattak ilyent a munkaerő megkötésére, nem vált általános szükségletté a faluba, a városba való beköltözés. Nem mintha ezt nem szorgalmazta volna az organikus településfejlődésbe, a maga módján többször is beleszóló Kádár-korszak. Egyébként ezt érzékelni lehetett már az 1958-ban napirendre került és I960 után rendeletileg (20/1960. VI. 18. É. M. sz. r.) szabályozott településfejlesztési politikánál is. Ez a négy országosan kiemelt külterületi helységen túl mintegy 600-ban határozta meg a fenntartható, a visszaminősített és a jogilag megszűnt külterületi települések számát. Ugyanakkor ennek több mint kétszeresére tették (1300 körül) az üzemekhez kötött, korlátozott nagyságú készenléti és egyéb lakóhelyeket. Nemcsak a fenntarthatóság és a visszaminősítés (Somogy megyében 23 ilyent neveztek meg) nem érintette ténylegesen a majorsági településeket, de a jog szerinti megszűnés sem, mivel ez az esetek jelentős részében egyszerűen a belterülethez való csatolást, ritkábban a községesítést jelentette. Előbbiek között sorolták fel Alsóbogátot, Alsóheténypusztát, Csisztapusztát, Kivadárt, Lipótfát, Pusztaszentgyörgyöt, továbbá Lászlómajort, Pusztaberényt, Rácegrest, Szőcsénypusztát, Toldipusztát stb.). A hasonló (22) számú megszűnés esetében pedig egyetlen helység: Kaposszentbenedek lett