Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

amelyek korábban az egész parasztságot sújtották. Ugyanakkor a soron lévő őszi munkák sem tűrtek halasztást. Nem véletlen, hogy az ENSZ Különbizottságának jelentésében az áll, hogy „a bizottság viszonylag kevés földművest hallgatott ki, lévén, hogy vidéken aránylag kevés volt a harc." Mindez fokozottan igaz a puszták világára éppen úgy, mint a kevés haláleset és a külföldre távozottak rendkívül alacsony száma is. A majdnem egyidejűleg készült bizalmas statisztikák a 2502 elhalálozottból mindössze 65-re tették a mezőgazdasági és önálló ipari foglalkozású áldozatokat és a több mint 100 000 külföldre távozott keresőből pedig 6726-ra az egyéni és tsz-i parasztok együttes számát.

137 Könnyen hinni lehetne, hogy ha az 1956-ban kifejezett óhajok és programok nem is, de a néhány esztendővel később az ötvenes és a hatvanas évtized fordulóján bekövetkező, a parasztság struktúráját valóban mélyen érintő termelcíszövetkezeti átszervezés alapvető változást hozott a majorságiak és a falusiak viszonyában is. Hiszen most már nemcsak az agrárnépesség alsó rétegeiból, köztük főleg a volt majorsági cselédségből lett újgazdákbé)l kerültek be a szövetkezetekbe, hanem jó két év leeforgása alatt szövetkezeti lett szinte minden falu, az egész parasztság. Tehát új, a korábbinál szélesebb alapokon és keretekben egy olyan integrációs összeolvadás ígérete került közel a beválthatósághoz, amely a korábbi különbségek csökkenésén is túl, azok végleges megszűnése fele mutatott. Ezt látszott erősíteni egy másik folyamat is. Míg országosan 1930-tól 1949-ig nagyon meredeken, utána 1960-ig már alig (600zal), Somogyban pedig csak 1949-ig nőtt a külterületi lakott helyek száma, ám úgy, hogy mind az előbbi, mind a megye lakossága valamelyest csökkent, e folyamat I960 után mindkét esetben mind a helyek, mind népességük számában gyorsuló csökkenést mutatott. Az ország 1960-ban megszámlált 16 779 külterületi lakott helye 1970-re 14 20l-re, 1980-ra 10 226-ra, 1989-re pedig 8825-re, illetve lakóiké sorra 851-, 462-, majd 365 ezerre esett vissza. Somogy megye a megfelelő évtizedek sorrendjében a külterületi lakott helyek alakulásában: 1878, 887, 636, 487, népességük pedig: 48 843, 34 651, 16 940 és 12 053 számokat mutat.

138 Az integráció, az összeolvadás országosan és Somogy megyében is, ha nem is olyan feltűnően, mint az 1945. évi földreformnál, a továbbiakban is meglehetős zökkenőkkel és ellentmondásokkal zajlott. A termelőszövetkezetekről egyre gyakrabban jelezték az ország különböző tájairól, hogy „vagyoni különbségekből eredő ellentétek tapasztalhatók a volt szegény- és középparasztok között", mert utóbbiak még mindig lenézik azokat és „magukkal nem egyenrangúnak tekintik őket."

13y Ilyen ellentétek a régi és az új szövetkezetek között is jelentkeztek. Mindezeknek részben az volt az alapja, hogy az újonnan tömegesen alakított szövetkezetekbe megkülönböztetés nélkül beléptetett parasztok, köztük a módosabbak is rangjuknak, szaktudásuknak megfelelő pozícié)kat foglaltak el a vezetésben. „Most is cselédek legyünk?" - kérdezték lentről, mint áll egy 1961. évi jelentésben, s a válasz fentről pedig imigyen hangzott: „ha jó gazda lett volna, nem marad szegényparaszt".

1,0 De bizonyos ellentéteket váltott ki az eltérő nagyságú földjáradék éppúgy, mint a megtartható) háztáji terület és állatállomány különbsége, vagy akár a részes munkához, sőt a fejlesztési kölcsön felvételéhez való más-más viszony. Okkal határoztak tehát központilag úgy, hogy mindezekkel számolva, a közös munka és termelés érdekében fel kell lépni a „múlt egyenlcítlenségeiből" adódó, „egymást