Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

pott községi rangot.

105 Â szomszédos Fejér és Tolna megye pedig együtt is összesen 22 helységgel szerepelt. Nem kétséges, mindez így is lépés vagy legalábbis kísérlet volt 350 000 lakosnak (másfél millió kat. holddal) a zártságból, az elszigeteltségből való kiszabadítására, és mind tárgyi, mind szellemi értelemben vett integrálására, jobb és gazdaságosabb kommunális ellátására. Az sem vitatható, hogy a hatalom közvetlenebb befolyását és ellenőrző tevékenységét is erősíteni kívánták általa. Az meg - mint már utalás történt rá - szinte kiinduló érvnek számított, hogy a külterületi lakott helyek, szórványok útjában állnak a különböző (állami gazdasági, termelőszövetkezeti) mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának. Ezért is - mint azt 1949 februárjában kormányrendeletben (1300/1949. Korm. sz. r.) állt: „bizonyos közérdekből vagy méltánylást érdemlő" eseteket kivéve, „állandó lakás céljára szolgáló épületet létesíteni, vagy ilyen célra már kiadott engedély alapján építkezést kezdeni csak községek és városok belterületén..., továbbra a kijelölt tanyaközpontokban szabad". A rendeletbe okkal került be a „méltánylást érdemlő" kivételekre való utalás. Alig egy hónap elteltével a „merev alkalmazást" azzal kezdte el oldani a Tanyai Tanács, hogy határozatban mondta ki, miszerint ott is lehet építkezni, „ahol negyvennél több a már kiosztott házhelyek száma és a lakóházak építése már megkezdődött, pontosabban ott, „ahol 40 régi ház van már, vagy 40 házhely és rajta legalább 10 új ház".

106 Kitűnik, hogy a határozat kimondásában valamelyes szerepe Somogy megyének is lehetett, mert majorsági és más külterületein az újgazdák körében még mindig olyan építkezési feszültség jelentkezett, amelyre többszörösen is figyelemmel kellett lenni a Tanyai Tanácsnak és egyáltalán a vezetésnek. Nem véletlen, hogy az 1949 tavaszi országgyűlési választások előtt, e feszültségből eredő nyomott hangulatra tekintettel - mint a Tanyai Tanács egy későbbi ülésén kiderült - a határozattól függetlenül olyan „belső utasítást" küldött oda az építésügyi miniszter, miszerint „ahol már 10 ház felépült vagy legalább 40 házhely kiosztása megtörtént, az építési engedélyeket kiadhatják".

107 Ujabb engedményre utal a Tanyai Tanácsnak az a következő határozata, amely nemcsak lehetővé, hanem egyenesen „szükségessé tette" az ún. „melléktelepek" kiépülését. Ilyen melléktelepül kínálkoztak az állami gazdaságok majorjai, volt uradalmi majorok, továbbá a csoportos házhelyosztások, vagy házhelyosztás nélkül kialakult tanyacsoportok".

108 Az előbbiekhez képest a melléktelepek kijelölése akkor volt lehetséges, ha az „a község vagy a kijelölt tanyaközpont belterületének központjától 3 km távolságon kívül esik, és legalább 40 felépített házat foglal magában... a hozzá tartozó termőterület meghaladja a 1000 kat. holdat".

109 A kezdetekhez képest eme később hozott - kivételt, illetve többféle külterületi települést engedélyező - határozatok és intézkedések nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert az első fejlesztési tervezetből hiányzó Somogy megye külterületei is bekerültek a legalizálható fejlesztés körébe: először Lászlómajorral, Bertalanpusztával (Felsősegesd) és Alsóheténnyel (Gölle), aztán mintegy 50 major sorsát vitatva. Főleg azért jelentősek ezek a lépések, mert jelezték, hogy felülvizsgálatra került a központosítás kezdeti egyoldalú modellje és a tervezés kiterjedt a volt majorsági települések fejlesztésére is. Már 1949 végén, a legfelsőbb pártfórumhoz előterjesztve megfogalmazást nyert, hogy „a 244 tanyaközpont az ország mezőgazdasági települési problémáját...