Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

nem oldja meg", ezért is, hogy a külterületi házhelyeken ,,az építési feszültség tervszerűen legyen levezethető", a ,,melléktelepek", a „települési helyek" számát kell szaporítani.

110 Ugyanott a „szocialista mezőgazdaság szempontja" mellett megfogalmazódott egy másik is, talán a legszorítóbb: „a beruházásra szánt összeggel való takarékoskodás érdeke" is, amelyet a gyakorlatban a tanyaközponti építkezés hitel- és anyagellátásának elégtelensége vagy éppen leállítása tett szükségessé. Az alig több mint 1 hónappal későbbi kényszerű beismerés már az esztendővel korábbi alapkoncepció egészét vette revízió alá, amennyiben bár megismételte, hogy „a tanyakérdés bizonyos fokú megoldása a tömeges kollektivizálás egyik döntő előfeltétele" - ám így folytatódott a pártközponti jegyzőkönyv: „viszont a tömeges kollektivizálás fogja megteremteni a tanyakérdés végleges megoldásának előfeltételeit".

111 Ekkor nyert írott formát a „tanyafalu" elnevezés is, amely már csak azért is lazább a korábbiaknál, mert míg azokból 160-180-at, ezekből (önálló közigazgatás nélkül) mintegy 5-600-at terveztek. Természetesen mindenekelőtt oda, „ahol szocialista szektor van, vagy [az] építési feszültség nagy". Figyelmet érdemel még az a megszorítás is, miszerint „elsősorban a szocialista szektor dolgozói számára, másodsorban a szegényebb dolgozó parasztok számára kell házépítési hitelt biztosítani", illetve „később arra kell irányt venni, hogy a tanyán legyen magasabb házadó".

112 Ugyanakkor a Tanyai Tanács elfogadta azt a javaslatot, hogy „a külterületeken engedély nélkül megkezdett építkezéseket, amennyiben az épület falai már elkészültek és az építtető szociális viszonyai indokolttá teszik, befejezzék".

113 Somogy megye külterületeinek, majorságainak nem sok jutott e változások eredményeiből. Hiába került a korábbi 3, majd 50 major településsé (mellékteleppé) való kijelölése iránti kérelem után több mint 100 hasonló a Tanyai Tanács és a különböző állami vezető szervek asztalára, azok nagyobb részét elutasították, vagy jobb esetben (17) a névleges belterületté alakulásukat engedélyezték.

11

' Nem is szólva arról, hogy egy újabb koncepcionális fordulattal még a felvillantott változási lehetőségek is semmivé lettek. E fordulattal ugyanis részben a szovjet tapasztalatokra hivatkozva, részben pedig - ami valóbb volt - a kommunális beruházások hatalmas költségvonzataitól megrettenve, elálltak a települések (melléktelepek) kijelölésétől, mely amúgy is „sűrű telepítési hálózatot teremtene".

115 A pártközpont határozati javaslata (1950. jún. 21.) szerint ismételt felülvizsgálat volt szükséges és a szovjet megoldásokhoz hasonlóan a 8-15 000 kat. holdas községközpontok kijelölését kellett preferálni. „A lakosság önkéntes beköltözését ezekre a helyekre kell elsősorban elősegíteni" - állott a javaslatban, kiegészítve azzal -, „hogy nem a lakótelep jelleget, hanem a szocialista szektor üzemi telep jellegét kell erősíteni".

116 Az érintetett lakosság felzúdulásától tartva, e változást, a kijelölések visszavonását csaknem egy esztendővel később jelentették be. Mintegy megnyugtató felvilágosításként azzal a bevezetéssel, miszerint változatlanul az a cél, „hogy az ország minden dolgozója jobb és kulturáltabb életkörülmények közé kerüljön. A kis- és fejletlen településeken ez nem biztosítható. Továbbá a mezőgazdaság nagyobb termelékenységének az elérése is szükségessé teszi a nagyobb (8-15 ezer kat. hold) területtel rendelkező lakótelepek... kialakítását". A nem túlságosan nyugtató kitétele a felvilágosításnak, annak megengedésében állott, hogy a lakóházak maradhatnak, „amíg tulajdonosaik saját el-