Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

elhanyagolt állapotban vannak, [hogy] azok a cselédtörvény követelményeinek sem felelnek meg."'

1 Mindezt aligha ellensúlyozhatta az a közel félezernyi juttatás, amelyben vélhetően olyanok is benne foglaltatnak, akik esetleg volt tiszti épületben, vagy éppen a kastély egyes helyiségeiben foglaltak vagy kaptak átmenetileg lakást. Ha voltak is a lakástulajdonnal kapcsolatban vitás esetek (tulajdonossal, állami gazdasággal, földműves-szövetkezettel), mégis a múltból ismert zsúfoltságból és a háborús károkból eredően a juttatottak azt tartották egyik legfontosabb teendőjüknek, hogy bővítsék, alakítsák, javítsák a meglévő lakást, vagy ha nem volt ilyen, újat építsenek maguknak. ,,Hiába juttattunk földet a nincsteleneknek, ha nem tesszük részükre lehetővé azt is, hogy belegyökerezzenek a földbe, ezt pedig egy családi ház biztosíthatja..." - írt fel 1946-ban a Megyei Földbirtokrendező Tanács az országosnak.'

2 Vagy: ,,az újgazdák csak abban az esetben tudnak beleilleszkedni a gondos gazdálkodásba, ha már teljesen elkülönítve a saját területükön és épületükben laknak" - indokolta a szükséget 1947-ben a buzsáki földigénylő bizottság.

43 És ennek akkor nem az építés engedélyezése volt a feltétele, hanem az építkezéshez szükséges anyag megszerzése. Mi sem jelzi jobban ennek a hiányát, hogy bár száz faluból több százan sürgették a kaposvári téglagyárak beindítását, mégis még 1946 tavaszán is csupán egy üzemelt az ötből.

44 Az újgazdák csak a majorsági romos épületek bontási anyagából számíthattak némi részesedésre. Ez viszont csak engedéllyel és bizonyos térítéssel volt lehetséges. Ezzel együtt azért megesett az is (Nagyatád, Kaposmérő), hogy ép vagy javítható majori építmények is bontásra kerültek.

15 Máskor meg úgy kérték a bontás lehetőségét és anyagát, hogy azt a megállapítandó arterites helyett „résziben", tehát az bontási anyag egy részét pl. háborús közkárok helyrehozatalára visszahagyva használnák fel.

46 Mindezek mellett - mint a Megyei Földhivatal műszaki osztálya jelentette már 1945-ben előfordult, hogy némely községekben egyszerűen „eltűnt" egy-egy romos vagy más épület.

47 De volt arra is eset - jelentették ugyanonnan -, hogy „felbérlik a megszálló katonaság egyes tagjait, akik büntetlenül, nyíltan nekimehetnek az épület bontásának" és afféle „cserekereskedelmet folytatnak" a bontási anyaggal.

48 Hogy a juttatottak, mindenekelőtt a majorságiak ilyen feltételekkel folyó, meglehetősen ellenőrizhetetlen építkezése éveken át tartott, arra az is utal, hogy még 1947-ben is százával panaszkodtak, hogy hiába kísérelték meg mérnöki felmérésre befizetve, vagy éppen állami kölcsönnel (Kis-, Nagydobsza, Mernye) legalizálni kezdeményezéseiket, nem jutottak egyikhez sem.

49 Még 1948-ban is inkább sürgetéséről és ígéretéről, de nem a folyósításáról lehetett hallani az OSZK lakásépítési hiteleknek.

50 Ugyanakkor, sőt még 1949 tavaszán is még mindig előfordult, hogy a helyi MDP és DÉFOSZ vagy szövetkezet támogatásával sürgették a juttatottak építkezéséhez a bontások engedélyezését.

51 Hasonlókról adtak hírt a szomszéd megyékből is (pl. Zalából), ahol „az istállókat szeretnék elbontani és családi házat építeni, mert lakásaik olyanok, hogy négy család van egy konyhán - majd azzal fejeződik be a jelentés - várják a támogatást a demokráciától."

52 A majorsági települések elkülönülésén s annak a föld- és házhelyjuttatásokkal, valamint az építkezésekkel történő inkább sikertelen, mint eredményes oldásán túl volt azonban egy további, az előbbieknél nem kevésbé meg-