Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

Az uradalmi cselédség számának alakulását egyes szerzők kapcsolatba hozták a különböző parcellázásokkal, így a Nagyatádi-féle földreformmal is. ,,A parcellázások és a mezőgazdasági válság a gazdasági cselédek számára apasztólag hatott és sok külterületi tételt az 50 lélek alá nyomott..." - olvashat/) 1933-ból.

8 A nagybirtok bizonyos „háttérbe szorulásával" magyarázta a csökkenést Kis Albert is.

9 Ezek az állítások csak részben fogadhatók el, hiszen az 1920. XXX1Y te, azaz a Nagyatádi nevét viselő földreformtörvény és a végrehajtása valójában nem tett külön említést a cselédek földhöz juttatásáról. Sőt a mezőgazdasági munkások föld- vagy házhelyjuttatása is csupán az ötödik helyen állott a célok sorrendjében. Ám utóbbiról is azt állapítja meg az OMGE a végrehajtás félidejében, hogy bár ez „a forradalmi viharok után készült földreform egyik alapgondolata volt. Sajnos azonban ennek a gondolatnak a szolgálatába állított célkitűzések közül többé-kevésbé csak a házhelyrendezés sikerült."

11

' Míg a mezőgazdasági munkásoknak juttatott föld területét összesen közel százkilencvenezer kat. holdban jelölte meg a statisztika, ezen belül a cselédekéről nem közölt semmit. Viszont más forrásokból kiderül, hogy a belőlük kikerüLő kevésből is sok volt a juttatási ár törlesztésére képtelen. Mindazonáltal a több mint 250 000 házhelyjuttatottból (átlag 500 öl fölött) Somogyban kilencezren felül részesültek (2800 kat. hold területtel), köztük cselédek is, akik vállalva a kölcsön terhét, házat építhettek maguknak. Ezért is már akkor szóvá tették, hogy a „sok szempontbé)l kedvezőtlen földreform hatása... csak itt-ott volt kedvező, már amennyiben újabb néptömegek rendszertelen külterületi megtelepedését... egyáltalán kedvezőnek lehet tekinteni."

11 A teljes igazsághoz az is hozzátartozik - amit ugyancsak e kritikus szerző írt le -, hogy „az O. F. B.-települések tekintélyes része a belterületet duzzasztotta meg", hiszen többségében azokbtM adódott, akik a juttatás és az építés terheit kimondottan a faluba jutásért vállalták. Az 1876. évit részben felváltó, részben megújító 1907. évi (XL. tc.) cselédtörvényt a változások ellenére, vagy éppen azok folytán egészen 1945-ig sikerült fenntartani. A cseléd munkaeró-kínálat éppenséggel könnyítette ennek lehetőségét, a forradalmi időszak agrárakciói s részben a földreform is viszont arra késztette az uradalmak tisztikarát, hogy adott esetekben a legkeményebben kihasználják, alkalmazzák azt a renitensként számon tartott cselédekkel szemben.

12 E cselédtörvény egész szelleme és külön-külön egyes pontjai (pl. a szerződés évenkénti megújításáról, „szólításkor" az elbocsátás lehetőségéről; a bérharc tilalmáról; polgári helyett büntetőeljárásról; a puszta elhagyásáról és idegenek fogadásának engedélyhez kötéséről stb.) mindezt bőven lehetővé is tették. Folytatható a sor a testi fenyítés, vagy akár a „jus primae noctis" szokásjogának még mindig fennmaradt változataira Illyés Gyula: Puszták népéből is lehet sorokat, oldalakat idézni. Mindazonáltal külön is jellemző a cselédtörvénynek az a konzervatív szerzői tollból származó indirekt kritikája, amely szerint a „közbejött világháború megakadályozta..., hogy minden cselédnek külön szobából és kamrából álló lakásának kell lenni és így... még jelenleg sincs a közegészségügyi követelményeknek megfelelő, külön szobából és kamrából álló lakása". Vagy, hogy a későbbi fejlcxiés eredményének tudja be, hogy elmaradt „a cselédtörvénynek az a rendelkezése, amely a cselédet hűtlen cselédtársa feljelentésére kötelezte."

1

'

1