Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
Mindezekhez képest jelentős előrehaladásnak számított már az is, ami az ún. „eszmei községeknek" a 20. sz.-i közigazgatásba való betagozódásában, jórészt a húszas évek földreformja nyomán lezajlott. „Az eszmei község... nem egyéb, mint egy községi hatóságot gyakorló magánuradalom" - írta le tömören Benisch Artúr egy az „eszmei községek alkonyáról" 1940-ben megjelent tanulmányában." Bár a községi igazgatást rendező 1871. XVIII. tc. kimondotta, hogy minden területnek valamely községhez kell tartozni, így azoknak is amelyek a Bach-korszakban a községi kötelék helyett közvetlen a járási igazgatás alá vontak, mégis átmenetileg több mint 40 ilyen „község" még a határát is növelte. A főleg a húszas években bekövetkezett csökkenés folytán 1940-re csak 7 maradt belőlük, továbbá mintegy 10 olyan, amelynek az igazgatását nem igazán képviselő-testület, hanem a cselédség fölé rendelt tisztikar látta el. Ugyanakkor, mint arra az egykori Faluszövetség rámutatott, az ilyen uradalmak nemcsak afféle takarékosságból, de szinte magától értetődően a szomszéd községek, falvak szolgáltatásait vették igénybe. Mindezzel azért jól összefért a kommunális szolgáltatásokat nyújtó község adófizetőinek is szóló figyelmeztető tábla, mely - mint Féja Géza írta a „Viharsarokéban - a részben „zártsövénnyel" körülvett uradalmi község „Tilos út" felirattal állíttatott Sövényháza egy-egy bejárati kapujánál. Somogy megyében a 7 eszmei községből 1940re csak egyet (Somogytarnóca) tartottak számon s nemkülönben egy másikat is (Kivadár) az azokat formázó országos 10-ből is. Okkal kimondható, hogy sem a cselédség abszolút számának csökkenése, sem abból a töredéknyi föld- és házszerző, sem a feudális közigazgatás maradványainak leépítése nem érintette jelentősen a majorokban, a cselédségben uralkodó, törvényileg szigorúan őrzött, szinte öröknek tűnő viszonyokat. Amit még viszonylag leginkább érzékelt a cselédség a háború előrehaladásával, nem is annyira uraik távozta, hanem a katonai behívások gyakorisága, az idegen munkaerőre szorultság miatt a dolgát egyre nehezebben végző tisztikar zavarodottsága, a munka, a majorság hagyományos rendjének megingása volt. Ezt a hagyományos rendet a szervezetet bomlasztotta tovább Somogy megyében is a főleg 1944 végén és 1945 kora tavaszán (tehát éppen a betakarítás, talaj-előkészítés és a vetés időszakában) a frontvonalak állása, az aknásítás és a hadak konfiskációja. A földreform nyomán kibontakozó új lehetőségek és korlátok A puszták és népük legnagyobb sorsfordulója az 1945 tavaszán sorra került földreform volt. A földosztás hónapjaiban és az azután is szüntelen felbolygatott majorok életét többé már nem sikerült, nem lehetett konszolidálni. Elég csupán megemlíteni ehhez, hogy országosan 109 875 gazdasági cseléd részesült összesen 922 255 kat. hold földjuttatásban. Számuk ugyan a mezőgazdasági munkások és a törpebirtokosok után következett, de azokét (4,9-3,9 kat. hold) jócskán meghaladta a cselédeknek juttatott föld 8,4 kat. holdas átlaga. 15 Mindez nem úgy indult és zajlott, mint 1918/19-ben, amikor az összeomlott frontról fegyverrel vagy anélkül visszatérő paraszt- vagy éppen cselédkatonák riogatták uraikat, sürgették volna az úri földek szocializálását vagy parcellázását. Több forrás is utal arra, hogy hasonló szerepet inkább a szovjet
