Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Tilkovszky Lóránt: „Ütött a cselekvés utolsó órája." Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942. február 4-i memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz

nak állami és társadalmi fölkarolását, az erkölcsi és anyagi kártérítés valaminő nagyvonalú és nemzetünk előkelő európai rangjához méltó rendezését: a kormányzói biztos irányítása mellett meg kellene mozdulnia az egész magyar társadalomnak, hogy a hátrahagyott özvegyek, árvák a magyar nép és nemzet nemes szívének melegénél találhassák meg valamiképpen a lelki gyógyulást; e) a kormányzói biztos nemzetmentő küldetése végetérne, mihelyt megtörtént a teljes megtorlás, kiküszöbölődött társadalmunkból minden polgárháborús szellem, tényezé), fertéízéí góc és helyreállott a zavartalanul működé) jogrend, s biztos intézményes sínpárra került a jóvátétel nagy ügye is. Főméltóságú Uram! Ne méltóztassék szerénytelen fontoskodásnak és fogadatlan prókátorkodásnak minősíteni, ha e gondolatsoron még egy lépéssel továbbmegyek s azt mondom: e beláthatatlan fontosságú kormányzói biztosi küldetésnek betöltéséhez kivételes, mondhatni rendkívüli szellemi, erkölcsi kvalitások, vagy legalábbis rendkívüli helyzeti energia kellenek. Megítélésem szerint nem sok ilyen személyiség adódik manapság, eléggé szegényes közéletünkben.

53 A kormányzói biztos mellett fontos feladatot tölthetne be valamelyik kiváló magas rangú tisztünk is, katonai tanácsadóként, mindenesetre azonban csak a vérbeli magyar katonaszellem legkimagaslóbb képviselője.

51 Közigazgatási tanácsadóként nagy hivatást tölthetne be a kormányzói biztos mellett Deák Leó főispán, kinek emberségét és tekintélyét a bácskai szerb nép is sokra értékeli. Egy ilyen vagy ehhez hasonló, válogatott, tősgyökeres magyarokbői álló együttest méltóan egészíthetne ki valamelyik igazán európai színvonalú és kultúrájú rendőrtiszt, aki ismeri is a délvidéki viszonyokat.

55 Végül nélkülözhetetlen volna egy olyan szerb férfiú is, mint nemzetiségi tanácsadó, aki a jugoszláv uralom alatt is harcosa volt a magyar-délszláv kibékülésnek.

56 3. Emberi igazság, nemzeti becsület, nemzetközi presztízs, felséíbb magyar politikai érdek Főméltóságú Uram! Emlékiratom végkövetkezéseihez közeledem. Legszentebb meggyőződésem szerint az örök emberi igazság szolgálata, mondhatnánk így is, keresztény vallásunk parancsa, nemzetünknek e szörnyű eseményekkel kicsorbult, de mindenáron kiköszörülendő becsülete önmagunk és a nagyvilág előtt, nemzetközi tekintélyünk, melyen egy évezred magyar nemzedékei dolgoztak, s melyért annyi és annyi millió magyar ontotta vérét, e keservesen megszerzett presztízsünknek roppant érdekei európai küldetésünk betöltése szempontjából, a délszláv népekkel, elsősorban a szerbekkel való ügyeink elrendezésének életbe vágó föladata még a béketárgyalások előtt: mind-mind a bűnösök megbüntetését, a törvény csorbítatlan erejében való hitnek, az alkotmányos jogrendnek hiánytalan helyreállítását és a becsületes jóvátételt követeli a magyar államhatalom alkotmányos tényezőitől. Engem az emlékiratom megírására egyes-egyedül ezek a célok és szempontok késztettek s az a becsületes szándék, hogy teljes és zavartalan parlamentáris szabadság híján legalább ilyen módon emeljem föl tiltakozó szavamat - merem mondani, millió és millió magyar embernek megbízatása nélkül is az ő nevükben - a megtörtént szörnyűségek ellen, s Főméltóságodtól kérjek orvoslást nemzetünknek 1046 esztendő alatt e minden eddiginél súlyosabb