Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
vándorlásról számolt be. 92 Augusztusban viszont a „Somogy" - tekintve a látogatási kedv csökkenését - felhívta a gazdasági egyesület, a tanítók, a lelkészek és a jegyzők figyelmét, hogy ez ellen tegyenek valamit. Szeptemberben és októberben - nyilván kedvcsinálásként - folyamatosan tudósítottak a „felrándulásokról". A kiállítás bezárását követően tették közzé a kitüntetettek névsorát. Félszáznál is több somogyi kapott valamilyen elismerést. w A kiállított tárgyak és termények egy részét még a kiállítás ideje alatt sikerült eladni, másik részük azonban visszakerült a tulajdonosához. 94 Időközben egy, még hamvába holt gondolat is a közvélemény tudomására jutott. Az alispán a hazaküldött tárgyakat szerette volna a megyeházán kiállítani. Közelebbről meg nem határozott valakik azonban sokallták az ezzel járó szervezési és adminisztrációs munkát. 1 ^ Magyarország ezeréves fennállását nemcsak a nemzeti kiállítással, hanem sok más egyéb rendezvénnyel is ünnepelték. Thaly Kálmán néhány évvel korábban megfogalmazott gondolata 1894-ben öltött végleges formát. Eszerint az országban hét olyan helyen, amelyhez a honfoglalás valamely eseménye kapcsolódott, állítsanak emlékoszlopot vagy szobrot. A milenáris obeliszkek avatása, illetőleg alapkőletétele 1896. június 19-október 18. között történt meg. 96 1896 egyúttal a nagy átadások éve is volt. A főváros ekkor már valódi világvárosi jellemzőket tudhatott magáénak. Ekkorra fejezték be a Nagykörutat, átadták a forgalomnak az öreg kontinens első földalatti vasútvonalát, felépült az Iparművészeti Múzeum és a Műcsarnok, elkészült a Ferenc József (ma: Szabadság)-híd. Elhelyezték az új királyi palota alapkövét. Magyarországon 1867 és 1900 között jelentős volt a színházépítés. 97 Budapesten 1896. május 2-án adták át a nagyközönségnek a negyedik állandó fővárosi teátrumot, a Vígszínházat. Az ország több száz falusi népiskolával, múzeummal gyarapodott, felavatták az újonnan szabályozott Vaskapu-csatornát is. És hát ott voltak a nagyszabású ünnepélyek, ahol a „szemet kápráztató, de egyszersmind lélekemelő, szívet, lelket megragadó volt a látvány, midőn Magyarország apostoli királya, a legszeretettebb fejedelem"™ lélekben egyesült népével. Minő elgondolkoztató a kuruclélek ilyetén metamorfózisa! Az Operaházban lezajlott, stílszerűen: théâtre paré, melyet az uralkodói pár is megtisztelt magas jelenlétével, szintúgy nem volt mentes a dagályos megnyilvánulásoktól. Különösen a „legmegkapóbbnak" leírt apoteózis, amikor a Himnuszt állva éneklő díszmagyaros és egyenruhás közönség hódolt a császárnak. ,JBgyike volt ez ama ritka, de annál felejthetetlenebb pillanatoknak, midőn a király és a nép, az uralkodó és az alattvaló szíve együttdobbanásban találkozik, ... „"A május 14-én megszövegezett 1896. évi VII. törvénycikk amellett, hogy ünnepélyesen törvénybe iktatta a haza ezeréves fennállását, megörökítette I. Ferenc Józsefet is, akinek „dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van. " A törvényt az országgyűlés mindkét házának együttes ülésén, szintén ünnepélyesen, június 8-án léptették életbe. Az egykori budai generális kaszálóréten, a Vérmezőn két nappal a magyar jakobinus mozgalom vezetői kivégzésének 101. évfordulója előtt, május 18-án kitörő örömmel ünnepelte a magyar főváros népe I. Ferenc kései utódát, I Ferenc Józsefet.
