Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
A május 2-i kiállítási, önmagában roppant látványos megnyitót követően operaházi és nemzeti színházi díszelőadás volt. A következő nap a Mátyástemplomban Tedeumot tartottak. A soron következő napokon pedig több díszfelvonulást és díszszemlét láthatott a főváros bámész közönsége. Az egyik leglátványosabb s ugyancsak ellentmondásos rendezvényre I. Ferenc József magyar királlyá koronázásának huszonkilencedik évfordulóján került sor. Az egyes törvényhatóságok egy-egy bandériumot kiállítva, a különböző történetkorokat is megjelenítő ruhákban pompázó „hódoló" küldöttségként vonultak el a királyi pár előtt. A tervezett történeti felvonulás kapcsán érkezett Zemplén vármegyei átiratra válaszolva a somogyi közgyűlés kinyilvánította, hogy 10-15 taggal részt vesz e rendezvényen, a szükséges költségeket a millenáris pótadóból fedezik. 100 Az alispán még 1895 szeptemberében felkérte ifjabb gróf Széchényi Imrét a bandérium vezetésére. A gróf szerényen szabadkozva, de végül elvállalta a feladatot: „bármennyire is helytelenítem a modern kiállítási mániát és az e czímen előálló rengeteg terhet, melyek majdan az országnak úgyis sanyarú viszonyokban élő adófizetőit terhelendik, épp annyira helyesnek, sőt illőnek találom a nagy történelmi momentumot történelmi emlékek felelevenítésével megünnepelni; ez alkalommal pedig Somogynak semmi körülmények közt visszamaradnia nem lehet. " 101 Széchényi a szervezést megkezdve, hatvannyolc somogyi arisztokratát, illetőleg birtokost szólított fel a bandériumi részvételre. A többségük rövid időn belül igenlő választ adott. A szervezők úgy döntöttek, hogy a somogyi csoport hozzávetőlegesen 20-25 főből álljon. A helyi sajtó minden igyekezetével azon volt, hogy e látványosság megszületéséről híven tudósítsa olvasóit. 102 A „Kaposvár" munkatársa még a megfelelő instrukciókkal is ellátta a készülődő bandérialistákat. Az írás azt a javasolta, hogy két somogyi „a kuruez világ daliás, farkas kacagányos viseletét mutatná." A másik elgondolás szerint „csatlakozhatnának ezekhez a 48-49-iki szabadságharcz ostoros, sípujjú inges, bő gatyás, vagy pitykés nadrágos guerilla lovasai... ,, 103 Egyszóval, a történeti öltözékben felvonulók között a népies elemet ők képviselték volna I. Ferenc József előtt! A felszerelt és felöltözött lovasok jószerével egy-egy kisebb fajta birtokot vittek magukon, hisz csupán egy lónak a felszerszámozása került 200-700 forintba. Az „úrlovasok" felszerelésének zöme valószínűleg a kastélyok fegyvertermeiből, raktáraiból került elő. A másik része, de ennek mértékéről nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő adatok, a vármegye pénztárát terhelte. Maárffy Emil, ki a bandérium zászlótartója volt, csak egy díszkantárt kapott 300 forintért. Az őt kísérő csatlósokat pedig 329 forintért ruházták fel, illetve látták el megfelelő szerszámzattal lovaikat. 104 A vármegyei levéltárban őrzött 105 három bandériumi zászlót Roboz Zoltán levéltárnok kikölcsönözte a történeti főcsoport kiállításába - és természetesen - a somogyi bandériumnak is. A megye lovas csapata május közepére készült fel teljesen a felvonulásra. A lovas csapat 106 Széchényi Imre somogyvári kastélyában május 20-21-én gyakorlatot és főpróbát tartott. A somogyi bandérium végül, mellőzve a korhű ruházatot - a tudósító szóhasználatával élve - „modern díszmagyarban" vonult fel. A csoportot Jankovich-Bésán Gyula vezette Széchényi gróf helyett, aki az országzászlók díszmenetében Ladoméria (ma: Ukrajna) zászlaját vitte.
