Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban

A közel ezer résztvevőből is csupán négyen szerepeltek a bőr-, szövő-, fonó- és ruházati ipari kiállításban. A szigetvári Hackel Pál „különféle bőrnemek" elkészítésével mutatkozott be. A többször említett kaposvári Szalóky Sándor „tiszta fehér lenből szőtt damasztneműk\...\, házi damaszt asztalnemük és törülközők" elküldése mellett döntött. Vajda István szigetvári szűcs magyar ködmönnel, a kaposvári cipész, Kohn Márkus cipőkkel és csizmákkal bővítette a somogyi repertoárt.

88 Ismét csak egy-egy somogyi nevet hozott a katalógus hadi-, vegyészeti, élelmiszer- és háziipari csoportokkal foglalkozó része. Weis Márkus cipész (Kaposvár) katonai lábbeliket, Biss Adolf lábodi keményítőgyáros természetesen különböző keményítőket és melléktermékeit, Hirsch Bernát és fia (Kaposvár) ecetgyáros eszenciákat, báró Weissenbach János (Tab) pedig tulipános ládákat vitt magával.

89 A megye lótenyésztői részt vettek mind a májusi, mind pedig a júniusi állatkiállításon. Első alkalommal a magyaregresi, az aszalói, a göllei, a gyaláni és az attalai gazdák mellett gróf Festetics Tasziló, gróf Széchényi Ferenc, Aladár és Imre, Somssich Andor, valamint Jankovich-Bésán Elemér több mint félszáz állatot állított ki. Az állatkollekció ekkor az ún. nagy érmet nyerte el. Az egyes kiállítók között pedig a zsűri további tizenegy jutalmat osztott ki. A második kiállításon még nagyobb sikert könyvelhettek el a somogyi lótenyésztő polgárok. A megyéből érkezett lovak összessége ismét megkapta a nagy érmet, és emellett mind a tizennégyen kiállítási érmet és valamilyen pénzjutalmat vihettek haza.

90 Bár - ahogy Matlekovits Sándor írta - a kiállítás rendezői számtalan utazási, szállás- és beléptikedvezménnyel igyekeztek a látogatók számát szaporítani, nem értek el a tervezettnél nagyobb bevételt, mert a „gazdaközönség" az őt érdeklő május-júniusi állatkiállításokra, illetve július végén-augusztusban érkezett nagyobb tömegben. Ennek méretei természetesen szoros kapcsolatban állottak a tavaszi, később pedig az aratási és az egyéb betakarítási munkák ütemével. A kereskedelmi miniszter röviddel a kiállítási megnyitó előtt a szükséges tudnivalók szétküldésével igyekezett felmérni a látogatási igényeket, illetve arra ösztönözni a vidéket, hogy minél többen keressék fel a Városligetet. A főszolgabírók az egyes járásokból a főispánnak mérsékelt kirándulási kedvet jelentettek. Az igali, a marcali és a lengyeltóti járásban mutatkozott viszonylag nagyobb utazási hajlandóság. A kaposvári járás vezetője, Sárközy Béla szerint több helyről a szegénység miatt nem jelentkezett senki. A főszolgabíró egyébiránt szükségesnek tartotta a látogatási idő pontos meghatározását, valamint csoportvezetők kijelölését, mert több községben „a kabátos osztályhoz tartozók között vannak egyes ámítók, kik a népet félrevezetve a kiállítás megtekintésétől lebeszélni igyekeznek - állítólag ily irányba működnek a néppárti agitátorok is, de törekvésük - mint látjuk - majdnem teljesen kárba vész."

91 A korabeli somogyi sajtó a májusi megnyitást követően szintúgy arra ösztönözte a megyében élőket, hogy minél többen látogassák a Városligetet. Az alispán még a megye hivatalos lapjában is tájékoztatta a közvéleményt a lakosság által igénybe vehető kedvezményekről. A „Somogy" jó példaként állította a polgárok elé Szalóky Dániel tanítót, aki májusban Csokonyából és Visontáról 300 falusit vitt a fővárosba. A „Kaposvár" pedig a június elejei nép-