Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
Ennek a hatalmas emberveszteségnek az okát keresve elsősorban a járványos területek életviszonya, kulturáltsága, tartós vitamin- és fehérjehiányos táplálkozása, a fertőzött ivóvizei tették fokozottan veszélyeztetetté. A Felvidék keleti és Erdély délnyugati megyéit éhező megyéknek ismerték, melyet a járványok csak mélyítettek. Nem véletlen, hogy ezeken a vidékeken és a két nagy folyónk mentén találhatók a legsúlyosabban fertőzött területek, s itt találkoztak a jelentésekben a legnagyobb számban szövődményekkel. A 70% feletti analfabetizmus magyarázza azt is, hogy miért nem volt foganatja a felhívásoknak, az orvosi tanácsokban és a gyógykezelésnek, jobban hittek a babonákban, a kuruzslók szereiben. A városok nagy részében a csatornázatlanság, a higiénés viszonyok hiánya, a zsúfoltság, a tisztítatlan vezetékes ivóvíz fogyasztása voltak a járvánnyá válás és következményeinek okai. Nagy folyóvizeink többsége a meleg nyári hónapokban mind fertőzöttek voltak a kolerával. Ezeket nemcsak fürdőzésre használták, hanem ivásra, itatásra egyaránt, ezekbe folytak bele a szennyvizek is. A hivatalos jelentésben GrószLipót is az ivóvizet okolja. Felsorolja azokat a megyéket, amelyeknek a kútjai Fodor tanár véleménye szerint emberi fogyasztásra veszélyeztetők, a felsorolt nagyszámú megye között Tolna és Somogy egyes tájai is szerepelnek. A rossz táplálkozás vonatkozásában nem ritka a Sáros megyei tapasztalat, hol a burgonya, zsír, só hiányában csupán a forró vízzel péppé alakított zab és árpakásán éltek a járványos években. A kiadvány megjelenése éve után 10 év múlva közölte Koch Róbert a kórokozó felfedezését. A betegség gyógykezelése a század végéig csak tüneti volt, mint a kiadványokban is olvashatók: ,,A kolera ellen specifikus gyógyszer nem lévén, a gyógyeljárás a kórtünetek elleni módszerekkel, nagy részben a nép által is használt szerekkel történt, ezek között kitüntetett helyet kapott a mákony" A hazánkban 1872-74-es években pusztító járvány nem volt egyedüli, hasonló dühösséggel egész Nyugat-Európát bejárta, sőt 1872-ben már Jamaicában is feltűnt. Az USA-ban kereskedelmi és kivándorlóhajók szállították át Európából. Ugyanabban az évben New Yorkban, New Orleansban is megjelent, onnan ellepte a Mississippi völgyét. Abban az évben az Államokban 7356 beteget tartottak nyilván, ezekből 3800-an meghaltak (51%), az Afrikából, DélAmerikából származó adatok között ez az arány magasabb, 61% feletti volt a század végén. Somogy megyében az első, 183 l-es járványtól az utolsóig 42 év telt el, ezalatt csaknem 10 000 (9968) ember halt meg kolerában. Azóta csak l-l esettel találkoztak a megyében, járványosán nem fordult elő. Hazánkban még két járványt tartanak nyilván 1886-ban és 1892-ben voltak kisebb járványok, de ezekben is a 40%-ot meghaladó volt a halálozási arány. Többségükben kórházi adatok ismertek, bár a bejelentési kötelezettség érvényben volt, összesítő hazai adatokkal nem találkoztam. Említést érdemelnek az I. világháború idején a hadinyilvántartás adatai, melyek Regöly-Mérey 1969-ben megjelent tanulmányában szerepelnek. 28 Ezek szerint a háború 3 éve alatt a Monarchia hadseregében szolgálók közül 78 279 kolerás megbetegedést észleltek, ezekből 16 548 halt meg (21,2%). 1914—19 között 5533 polgári kolerás halálozást tartottak nyilván hazánkban.
