Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

17 tes honvéd ált örséget.. Szerbusz pajtás szolt a 17 tes hála isten már egyszer csak­hogy felváltanak bennünket Szerbusz komám felelek néki hátt hogy vagytok ezen a röttenes helen hátt majd meglátott pajtás ha néhány napott itt töltöly itt bizony nem rózsás az élett Hova való vagy kérdezi mondom néki hogy Somogy megye Szigetvári hátte barátom én meg Tolna megye Szegszárdi tudom holvan Szegszárd voltam ottan feleltem néki.. Azután kérdem tőle hogy hogy aljunk evvel a lukkal van e benne töltény van benne elég De még egy holtt ember is van benne ma délután lütték agyon De én nem dobtam ki hason fekszik a hátán van a bőröndje tehát ülöhelnek használtam meg hát én csak most vettem altul ezt a lukatt hogy a gazdáját agyon lütték Tehát ha neked nem tetszik dobt ki a partra van ott már többis.. Ezzel jo éjszakán kivánt nekem és el is tüntt a sötétben Minden embernek magának volt külön lukja 5-6 lépésre egymástul Tehát nekem nem nagyon tetszett a halott bajtárs montam néki hogy mennyki pajtás mert szűk a hely kettőnknek De bizony nem mozdult a halott pajtás Szóltam a szomszédjaimnak hogy gyüjön vala­mellék segélje ki tenni de egygyik sen jött Tehátt megtapogattam a háti zsákján hogy mi van benne de nem találtam benne egyebet mint töltényt meg ha volt is benne valami enni való vagy ruha nemű az elődöm már régen ki szetté belüle Tehát ki dobtam a háti zsákját a lukbul utánna a sapkájját és a puskájját is meg foktam az egyik lábát és ött is ki dobtam a partra és azután könnyebben elfértem a lúgban A puskámatt bele heleztem a ki lüvö lukban és gyéren lövöldöztem Az olaszok is ugy látszott hogy kicsitt pihennek mert csak emitt amott lövöldöztek ökk is Azomban hajnalodni kez­dett a nap is felkelt hála isten mondottuk meg értünk az első reggelt Doberdoban Ahogy a nap melegített azonnal jobban érzett a büdösség átnéztem az olaszok felé a front között a hulla a hullát érte Irtózatos sok halott volt a földszínen minden halott­nál a meg terhelt háti zsákja puskájja ott rozsdásodott mellette Kőszikla tetőkre ha fel­nézett az ember mindenfelé csak az ember hullákatt látta és a törött fegyvereket rakásra dobálval Nem meszsze hozzám fekütt egy rakás lo dögülvei és darabokra szagatta a gránát ökett egy hejen volt egy kis föld részlett ahová kis temetött csináltak De csak 50 vagy 60 centire lehetett leásni ebbül a kiss temetöbül az ágyú gojo mind ki forgatta az el temetett vitézeket Szóval ezen az Kösziklás hejen semitt el rötteni nem lehetett minden ott rohatt el a föld fölött és képzelni lehet hogy augusztus meleg napjaiban millen halállos büdösséget kellett ott ki szenvedni annak a szegény harczolo katonának A front között volt egy kis fenyves erdő egyszer valami módon oda kerültem mert azt beszélték rolla hogy ott abban a kis erdőben egész egy zászló alj olasz katona fekszik a magyar ágyukkal verették ökett agyon tehát ollan csúnya dolgokat sohasem láttam többet mind amitt ott láttam El voltak ásval a halottak de ugy hogy az ora fogai lába hegyei mind ki látszottak és a sír a sírt érte a fákon loggott az embernek a szíve béle meg száradval és ember fej kéz láb az ágak közé szorulva! a sok törött fegyvernemű puskák kardok sok rosdás töltény No hát iparkottam el jön­ni onnand arul az undorítto helrül azomban 5 holnapon töltöttem Doberdoban és 1916 január 8 dikán tífusszal ugyan de hálátt attam az Istennek hogy el jöhettem Doberdorul A kém A Bukovinai Kárpátok magyas hegyei között szett szorval emitt amott vann néhány kis házikó töbnyire ollan román féllé családokk lakják Kirlibabához észak irányában vagy ugy 10 klométernyire lehett Tatárka magas hegye Idáig viszsza szo-

Next

/
Thumbnails
Contents