Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

ritottak az oroszok bennünkett De itt Tatárkán meg fordultunk velük szembe és meg vetettünk a lábunkatt nem mentünk előttük tovább bár sok veszteségünk volt mert az oroszok nagy erővel voltak ellenünk mink pedig hozájuk képest igen gyöngén altunk miután abban a hetekben igen sok magyar katona esett oroszfoglul mert nekünk valami 40 klamétert viszsza kellett futnunk az oroszok előtt Tehátt a Tatárka hegységen foglaltunk állást igen jo fedezetünk volt a hegy oldalában valami három négy napig nem is tutta az orosz hogy honnéd megy rájjuk a géppuska golo zápor mert előttünk erdőség volt Tehát ez is nagyon akadájozta azt hogy ők minkért fel tudjanak jol fedezni hogy hol is húzódik ami vonalunk Tehát néhány nap eltelte után az oroszok ugy meg tutták hogy mink holy is vagyunk hogy az ágyúval az egészen bele verettek a vonalunkba gondulkottunk ezen hogy honnétt tutták meg ezek az oroszok illen pontossan ami állásunkatt amikor még repülő gép sem járt erre ebben a napokban A völgyben volt egy kiss házikó abban lakott egy öreg román ember egyedül egy maga Még gondolkottunk is azon hogy mindenki elmenekült erüly a vidékrül csak éppen ez a vén ember nem menekült el Kezték beszélni hogy ez biztosan azért maratt itt hogy a magyarokat el árulhassa az oroszoknak mert a háza nagyon közel volt az oroszokhoz csak egy kiss dombra kelletett néki felmenni és már beszélhetett is az oroszokkal mert a ház a mi rátánkon volt ugyan de az orosz lövész árokhoz mégis közelebb volt mind mi hozzánk és ellenben az orosz gojotul mégsem kellett félni az öregnek mert egy kiss domb el takarta a házátt mink meg hátt nem akartunk bántani.. Tehátt naprul napra ugy vettünk észre hogy az oroszok mindég jobban tudják ami titkainkat Tehátt erőss gyanúnk lett az itt lakó öreg románra Egy főhadnagy volt velünk mind század parancsnok magához hívta az őrmestert és aztt a parancson atta néki hogy estére amihelt besötétedik az idő vegyen magához hatt embert amelliket akarja és ott az öreg román háza előtti bokrokban rejtőzzenek el és ott csendesen legyenek majd meg fogják látni hogy vagy az öreg mén el az éjszaka folamán az oroszokhoz vagy öhozájja jön majd valaki az oroszoktul és ha el lehett fogni fogják el ha jön valaki az öreghez ha pedig nem lehet el fogni lövöldözzék agyon ökett az öreg románnal egygyütt Ugy is lett minden ahogy a főhadnagy ki atta a parancson este az őrmester név szerint ki szólította azt a hatt embert akiket vele akart vinni tehát leg utoljára az én nevemet szolitotta hogy Kovács maga is jön velem igen feleltem viszsza néki azonal Készen voltunk mind a hatan Este 9 ora körül volt az idő amikor útnak indultunk Nagyon sötét volt amikor meg közelítettünk az öregnek a házát Egészen csendben be vonultunk a ház előtti sűrűségben és ott el helezkettünk ollan csendben hogy ott még egy ágnak sem szabad volt meg zerrenni vártunk vártunk már éjfélis el mult jóval már kétt ora körben takszáltunk az idött éjfél után Egyszer csak haljunk ám hogy valahonnéd jön valaki lassú léptékkel éjfél után fel kelt a kiss hold ugy hogy egész joly lehetett látni a tájon Kétszeresen figyelt mindenünk az izgatástul egyszercsak lássunk ám hogy a ház végénél bújnak elő De csak kétt allak volt oda mentek az öreg ablakja alá és azt halkan meg kopogtatták az ajtó lassan nyillott és az öreg román lépett ki rajta és azonnal el kezdett ott nékik mutogatni és magyarázni hogy mere és hogyan van a vonalunk és hogy mennyien is lehetünk Ezel az őrmester el kiáltotta magát és puska ropogás közt ki rohantunk a bokrokbul és nékik rohantunk egy fiatal orosz tiszt volt és egy hatalmas termetű orosz katona elejinte kicsitt kapkottak a fegyverükhöz de csak hamar fel tartották a kezükett és meg attak magukatt Tehátt élvei akartunk őket a parancsnokságnak átt szolgáltatni ami nagyon szépen sikerült is a tisztet és az orosz katonákat nem bán-