Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)
A paszomántárugyár gépei és főleg kiképzett, begyakorlott munkásai azonban nem sokáig maradtak kihasználatlanul. Ennek az üzemnek helyén létesült 1913ban Mez Károly és Fiai Rt. nagyatádi telepe. A cég a cégbíróságon tett bejegyzésében csupán azt közli, hogy a részvénytársaság 1911 októberében tartott közgyűléssel alakult. Székhelye: Wien (Bécs), telephelye pedig: Budapest. A részvénytársaság alapszabályait a cs. kir. hadügyminisztérium hagyta jóvá. A vállalat célja: a Carl Mez et Söhne freiburgi cég által Bécsben megszerzett gyártelepen folytatni a selyem, gyapot és egyéb varrási, hímzési és kötési célokra szolgáló fonalak gyártását, az ezekkel való kereskedés céljából. A részvénytársaság 1 millió korona alaptőkével jött létre, és „jogosultsággal bír Ausztria-Magyarországban hasonnemű más vállalatot alapítani, megszerezni vagy- azokban részt venni," - mondja a cégbejegyzés szövege. 3 " A budapesti cégbíróságon nem szerepel Nagyatád, mint telephely, de a gyáripari kompaszokban már igen. Az egyik 1925-ben készült kompasz a részvénytársaság nagyatádi telephelyét is jelzi. A főtelep változatlanul Bécsben volt. 33 A helyi hagyományokra is építő első Nagyatád monográfia szerzője szerint a gyárat nagyrészt azért telepítették Nagyatádra, mert itt olcsó és a textilszakmában járatos munkásokat kaptak. Az 1920-as években mint fonalfestő gyár dolgozott elsősorban. 34 Előzőleg már említettük, hogy a munkásszervezkedés komoly nyomai vannak ebben a gyárban. A megyei lap 1913 márciusában arról adott hírt, hogy a nagyatádi fonalgyárban a munkásnők sztrájkra készülnek: magasabb fizetést, jobb bánásmódot és szervezkedési jogot követelnek. A következő napon már a sztrájk kitöréséről adott hírt ez a lap, és ismertette a munkásnők panaszát. Csekély bérükből különböző jogcímen levonásokat eszközölnek, s panaszolták a felügyelők goromba bánásmódját, s bejelentették, hogy szakszervezetbe kívánnak tömörülni. A megyei lap leírja, hogy 7 március l-jétől a gyárnak új tulajdonosa van, s bár a munkásnők ugyanazt a tevékenységet folytatják mint előzőleg, a felügyelőszemélyzet új és a helyi szokásokat nem ismeri. Április elején a gyár vezetősége engedett a munkásnők követeléseinek, akik 20%-os béremelést kaptak - s mint a lap írja - egyéb kívánságaikat is teljesítették. 3 " 1 Más iparágban is keletkeztek gyárak, még ha néha ezek gyári jellegét a hivatalos statisztika kétségbe vonta is. A vas- és fémgyártás iparágában pl. Rotter Bernát nagyatádi lakatos és lemezárugyárát említi a monográfia, amelynek gyárrá alakulása éppen egybeesett a Nagyatádi Hírlap első számának megjelenésével. A lap rendszeresen közzé is tette ennek az üzemnek hirdetéseit. 36 A hazai ipar áruit hirdető 1912. évi címjegyzékben 16 munkással, gépek nélkül jegyezték fel. A helyi sajtó 1906-ban azt írta erről a gyárról, hogy hazánkban mindössze három lemezárugyár dolgozik kielégítően, és ez a soproni és az egri mellett a nagyatádi gyár. Rotter Bernát, az alapító, eredetileg nagy-kereskedő volt. Az újság szerint a három gyártelep nem képes a hazai szükségletet ellátni. A soproni és az egri gyár gyártmányainak anyaga - írja az újságíró - „valljuk meg őszintén, nem egészen magyar, munkásaik nagy része sem az, de erről nem tehet egyik sem." Mindhárom részvénytársaság. Az előző kettővel ellentétben a nagyatádi „szerény gyárocska" minden ízében magyar. „Magyar a gazdája, magyarok a munkások. A gépek a magyar gyáripar termékei, magyar anyagokat dolgoz fel, és magyar vevőket fog kiszolgálni versenyképes, szolid árakkal." 3
