Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

olvasókat, hogy „a megrendelt betűk rövid idő múlva megérkeznek s lapunk kiállítása a mostaninál még csinosabb és jobb leend". A betűkészletek megújítására a későbbiekben is gondot fordítottak a nyomdák, és ezt igyekeztek is tudatni az újságolvasókkal, illetve más nyomdai termékek megrendelőivel. Jeiteles Hermann például hírül adta, hogy „új és divatos betűkkel szerelte fel nyomdáját". Ez azonban - figyelmesen áttanulmányozva a következő időszak oldalait - csak a hirdetések tipográfiai színvonalát emelte, a belső lapokban nem volt észrevehető változás. Hirdetés A reklám, a különböző áruk és szolgáltatások hirdetése a lapok első számától fontos és rohamosan növekvő szerepet játszott a kiadók és a szerkesztők tevékenységében. Ahogy egy alkalommal a témáról írva a Somogy szerkesztősége megfogalmazta: „ha a nyomdai költséget, a papír árát és a bélyeg kiadását nem fedezi a hirdetésből befolyó összeg, nem érdemes lapot kiadni."

29 A jelenkor gyanútlan olvasója azt hinné, hogy ezzel a kívánsággal aligha lehetett gond: az újságok negyedét, sőt harmadát - elsősorban a Somogynál - megtöltő hirdetések, melyekhez a nyolcvanas években többször adtak ki mellékleteket is - busás haszonnal szolgálták a lapkiadást. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre semmiféle kimutatás, elszámolás a kiadók tevékenységéről, és így e témában kénytelenek vagyunk más dokumentumokra, mindenekelőtt az újságcikkekre hagyatkozni a hirdetési hasznot illetően. E forrásokból az derül ki, hogy a nyolcvanas években monopolhelyzetben lévő gyűjtők - azaz ügynökségek - a „vidéki lapoknak odadobják a .kegyelmi kenyeret', közben a szerzett hirdetések árának 20-30 százalékát leveszik."

30 De arra is panaszkodnak a kiadók, hogy a hirdetők jelentős részétől igen nehezen lehet megkapni a megrendelt munka árát. Csak a hivatalos és a magánhirdetők fizetnek pontosan, az egyre nagyobb ütemben létesülő vállalkozások nem sietnek tartozásuk kiegyenlítésével. Mindezek ellenére nélkülözhetetlen bevételi forrás volt a hirdetés. Erre utalnak a különböző, gyakran visszatérő felhívások is, melyek a lap elterjedtségére hivatkozva kínálják szolgáltatásukat. A megrendelők - melyeknek többsége megyén kívüli, fővárosi, sőt osztrák és német területekről való -, nem panaszkodhattak amiatt, hogy a lapok nem tesznek meg mindent anyagiak kedvező elhelyezéséért, megfelelő tálalásáért. Nemegyszer cifra keretben, óriási kiemelésekkel, - később szemléletesen, kitűnő rajztechnikával illusztrálva - szinte harsogják a kínált áru vagy szolgáltatás kiváló tulajdonságait, előnyeit. (Nem tudjuk azonban, mit szóltak a többször is előforduló, feltehetően kényszermegoldáshoz: egy-egy keretes hirdetés elfektetéséhez.) 1883-ban jelent meg a mai apróhirdetés őse, a magánhirdetés a somogyi lapokban: elsősorban ingatlanokat kínáltak itt eladásra. A hirdetési rovat elemzése jó adalékkal szolgálhat a kor és a térség gazdaságtörténésze számára is: jelzi a technika fejlődését, a kereskedelem, az áruforgalom változásait, az ingatlanpiac mozgását és még számos forrással bővíti, árnyalja az ismereteket. Mivel e téma külön dolgozat tárgyát is képezhetné, itt csak néhány vonással próbáljuk jelezni: mivel foglalkoztak a reklámcikkek, a keretes vagy soros hirdetések. A hatvanas, hetvenes években jó ideig tartotta monopolhelyzetét az egészségügyi, kozmetikai cikkek, szolgáltatások ajánlása: olajszappant, gyógyszereket, fogporokat, hajfestőket, vértisztító készítményeket, tyúkszemkenőcsöt, szakállnövesztőt, rovarirtót kínáltak a cégek, de a hetvenes évek második felében titkos be-