Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

meg mindenfelé a nemzet szavát; - a népet saját érdekei iránt híven és tisztán fölvilágosítani; - a magas kormányt kitelhető erőnkkel támogatni."" A feltétlen hűség a császárhoz, illetve a kormányhoz természetesen nem jelentett konzervatív szemléletet. Roboz a társadalmi, gazdasági és szellemi haladás, a reformok hívének vallotta magát, és ez kitetszik a lap írásaiból is. Ostorozta a maradiságot, a tunyaságot, a műveletlenséget. I langoztatta egy erős középosztály kifejlesztésének szükségességét, amelynek alapja, feltétele csak az ipar erősítése lehet. Lapjában szükségesnek tartotta felvállalni a tájékoztatás mellett a korszerű ismeretek terjesztését is. Egy szerkesztőségi levélre válaszolva a fejlett nyugati újságírástól való eltérést azzal indokolja, hogy ott „a társadalom vívmányait, nézeteit támogatni, illusztrálni szükséges, míg nálunk a társadalmat felvilágosítani kell. ... Ott lehet a sajtó »geronett«-je a közvéleménynek, nekünk kell, hogy irányadójú legyen, azt teremtse."

12 Többször foglalkozik Roboz a vidéki újságírás sajátos feladataival, különleges felelősségével. Azt tartja: „a magas politika legyen a politikai napilapoké ... A vidéki zsurnalista teendői: újjáalkotni a zilált társadalmat. A társadalmi közteherviselést egészséges irányba terelni. Szociális bajainkat kitelhető módon orvosolni. A vidéki sajtó hivatása: megfigyelni híven a körülötte történt eseményeket, s azt visszasugározni a központ felé, hogy a fővárosi lapok jó forrásokból merítve, naponként elmondhassák: így áll Magyarország. Mi jelezzük a bajt, betegségeket, fent iparkodjanak meggyógyítani."

13 - Egyértelmű tehát a felfogás arról, hogy a vidéki lapoknak a jelenségek felfedése, bemutatása a feladata, az általánosítást és ennek nyomán a programalkotás szerepét a magasabb politikának szánja, melynek a napilapok is részesei. Másutt a hőmérőkhöz hasonlítja a vidéki lapokat, illetve vízfolyásokhoz, melyek „kis folyók módjára szállítják a híreket a nagy folyamba, vagyis a politikai nagy áramkörbe. Amúgy mellékesen persze a vidéki sajtó „utat egyenget, éleszti a lelkesedést."

11 És békét teremteni, mellőzve a pártszempontokat. Miképpen valósult meg Roboz elképzelése a vidéki lapok szerepéről, jelesül a fővárosi lapokkal való kapcsolatról, a „folyó-folyam" viszonyról? A szerkesztő véleményét általában az elégedetlenség jellemezte. Ennek nyilvánosan is hangot adva gyakran kesergett amiatt, hogy a fővárosi újságok nem veszik figyelembe lapja jelzéseit, vagy szélesebb megközelítéssel: nem foglalkoznak eléggé a vidék eseményeivel, a megyékben folyó társadalmi, politikai élet jelenségeivel. Kimondottan sértésként fogta fel például, hogy az 1885. március 25-i, a honvédség javára Kaposváron rendezett közvacsoráról „a budapesti lapok többsége hallgatott". (Holott a Somogy - mint egyik rendező szerv - hasábokat töltött meg az esemény részletes tudósításával.) Ha viszont egy fővárosi lapban olykor bíráló megjegyzés látott napvilágot a Somogyról, illetve annak egy-egy írásáról, kemény szavakkal vágott vissza Roboz. Egyébként sem tartózkodott a fővárosi lapok bírálatától: felháborodottan oktatta ki az „érdemtelenül piszkálódó" ellenzéki sajtót

15 és 1876-ban általában is bírálta a „lemondás politikáját hirdető" Pesti Naplót és a Pester Lloyd-ot.

16 Másutt a kisebbségi tudatban élők sértődöttségével írta: „A fővárosi hírlapírók mindinkább egy zárt kört képeznek ... nagyobb részüknél kevés méltatást találunk". (Mármint vidékről.) Szóvá tette a hivatkozás nélküli ollózásokat, bár erre példákat nem említett. így aztán nem csodálkozhatunk, hogy kárörvendve jegyezte meg: a fővárosi lapok gyakran rendszertelenül vagy egyáltalán nem érkeznek Kaposvárra. A kormánypárti lapokról természetesen elismeréssel írt. De hosszabb riportban számolt be például a Pesti Hírlapnál, a Budapesti Hírlapnál és a Függetlenségnél tett látogatásáról és mutatta be az „új kor csodáját", a rotációs gépet. Üdvözölte a Magyar Föld