Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Manfred Kehrig: Az 1942/43-i sztálingrádi csata. Intő szó a falon („Menetekel...")

Manstein tervével. A Manstein által a Don-háromszögben keresett súlypont helyett I loth vezérezredes véleménye az volt, hogy azt Kutelnikowski térségébe kell helyezni, mert a terep, a kiindulópont és a déli arcvonal a 6. Hadsereg számára nyár óta ismert, és a terület egyébként is rendkívül alkalmas páncélos hadművelet számára. A két főparancsnok közti többirányú ellentétet követően a Hoth-javaslat mellett döntöttek, de nyitva tartották a lehetőséget, hogy adott esetben - egyidejűleg támadást vezetnének a Don-háromszögből. Manstein az utóbbi lehetőségéhez a végletekig ragaszkodott. Az orosz fél mindenesetre kezdettől fogva látta a veszélyt, megerősítette támadási előkészületeit a Don-háromszög német erőre, és harcászatilag igyekezett elérni, hogy az ott bevetett német erők lekötésével (11. Páncéloshadosztály) a németek végül ne tudjanak kilépni a Don-háromszögből. Hoth vezérezredes rendelkezésre álló csapatok a szerénynél is kevesebben voltak: A 6. és 23. Páncéloshadosztályok. Bár az utóbbi részéről rendelkezésre álltak páncélozott harccsoportok, azonban a szállítást végző szervei még szállítás alatt voltak a Kaukázusból a felvonulási területre, és a támadás kezdetekor teljes mértékben nem voltak bevethetők. így megállapítható, hogy Hoth felmentő vállalkozását 1 1/2 páncéloshadosztállyal kezdte meg. A17. Páncéloshadosztályt a Hadsereg Vezérkarának rendelkezésére tartották vissza, amihez Hitler ismételten ragaszkodott. A térképre vetett egy pillantással egy katonailag kevéssé szakértő is megállapíthatta, hogy ezek az erők nem lesznek elegendők egy ilyen nagyarányúi vállalkozáshoz. Hoth vezérezredes és von Manstein tábornagy ezt ugyancsak látták. A kísérletet azonban kockáztatni kellett, hogy ne tegyék ki magukat annak a szemrehányásnak, miszerint nem tették meg a végsőt is, hogy a 6. Hadsereget kiszabadítsák a sztálingrádi katlanból. Ahogy ezt Hoth megfogalmazta, mindehhez Paulusnak is hozzá kell járulnia a magáéval. Nem szabad abból kiindulni, hogy őt a kitörés után/közben, fogadják. Ezzel a 6. Hadseregnek szerepe a felmentő vállalkozásban egészen világos lett: A Hoth részéről fennálló erőhiányt kiegyenlítendő a felmentő erőkkel egyidejűleg a legerősebb kötelékeivel kell a kitörést végrehajtania. A 6. Hadsereg főparancsnoka ezt ugyancsak világosan felismerte, és természetesen semmi előkészületet nem mulasztott el, hogy ezeket az erőket rendelkezésre bocsássa. Azonban az orosz vezetés itt is azonnal látta a nagy veszélyt, megerősítette a körülzáró erőit, és a déli és délnyugati arcvonalon állandó és erősbödő támadásokkal olyan helyzetet idézett elő, mely a 6. Hadsereget ismételten arra kényszerítette, hogy a felmentő támadás számára készenlétbe helyezett erőket a szovjet betörések és áttörések kivédésére vesse be. Itt meg kell jegyezni, hogy Hothnál nagy ellátó konvojt állítottak készenlétbe, hogy a 6. Hadsereggel való összeköttetés sikeres helyreállítása után azt ellátási javakkal felfrissítse. Ugyanakkor a 6. Hadsereg is összeállított 6 üres oszlopot, melyekkel a sebesülteket kellett volna elszállítani a katlanból. Ez oszlopoknak azután Kutelnowski térségében ellátási javakat kellett volna átvenni és visszaszállítani a katlanba. Mindez azt célozta, hogy a 6. Hadsereget a katlanban harcképes eszközként hagyják meg, azért, hogy 1943. tavaszán azt is fel lehessen használni az 1943 nyara messzemenő céljai számára. December 12-én kezdődött meg a „Winterwitter'-művelet (téli vihar) a 4. Páncéloshadsereg előretörése. Megmutatkozott, hogy a szovjet védelem rendkívül erős volt, s alig volt hihető, hogy az áttöréssel helyre lehet állítani a 6. Hadsereggel a kapcsolatot. December 19-én a 6. és a végül mégis bevetett 17. Páncéloshadosztálynak sikerült Mischkowaig áttörni, ott a folyón át két hídfőt képezni, de további támadásra