Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

Jelöltem alásan Jelentem alássan százados urnák az ellenség hatszoros erővel jön felénk így jelentette egy becsületes szakasz vezető Naranczénál aki tábori őrség parancsnoka volt Be jött jelenteni hogy hátrább vonuljunk mert rémséges haderővel jön az orosz sajnos a durva tiszt reá rivait hogy talán már meg ijettek előre és támadni atta ki a százados a parancsott A szakasz vezető viszsza felelte néki hogy kár lesz gyengén álunk mindnyájan itt veszünk A büszke tiszt kirántotta a brovingott és bele lőtt szegény szakaszvezetőbe aval a mondással hogy gyávák nem kellenek a harcz téren Nem sokára a nagy orosz haderő megtámadott bennünkett és egy kettőre meg semmisítette az ezeredünkett állig marattunk néhányan akik szerencsésen el menekültünk csak annak örültem amikor menekülés közben egy árokban találtam szétroncsolt fejjel a századost Ugy kellett néki mert ha pár kilaméterrel hátrább vonuljunk a hegyek közé akkor jobban fel vehettünk volna a harczot az oroszokkal miután már jött egy jo csapatt velünk szembe akikett a mi segítségünkre kültek Naranczé alá Igazán mondhatom hogy sokszor a rosz tisztek miatt vesztette el a sereg a támadást és a rosz parancsnak köszönheti sok szegény katona a törött lábain és a halállátt mert nem kímélték az emberiségett csak hajtották tűzbe vízbe akkor is amikor nem lett volna muszáj Gazdátlan paripa Többek között láttam egyszer Galicziában egy nagy támadás után egy lovatt aki szalatt és húzta maga után a gazdájja holt testén Szegény huszár talán lövést kapott vagy talán csak valami ugrásnál le esött a lorul és a lába bele akatt a kengyelvasba és az a megrémült lo futott vele és húzta húzta maga után a gazdájja holt testén ami már roncsokba volt amikor meg fokttunk a lovatt szintén ugy remegett az a szegény állatt Biztosan örült szegény lo hogy újra gazdátt talált Igazán mondom hogy sohasem felejtem el azt a lovat amikor ki vettünk a holt gazdájja lábán a kengyelbül és el választottunk töle a lo viszsza nézett a volt gazdájjára és egy darabig nézte nézte és azután hoszszan nyehegett a holt test felé és azután el fordította a fején és mindha könnyekéit láttam volna a szemében szegény párának A lo nagyon okos állat. A bárom kozák Toporucznál történt ez a kis esett amitt itt szintén le írok 1916 nyarán egy erdő széllén bandukoltunk de csak ugy leskelődvei mert nem tuttunk hogy honnétt támadnak meg bennünket az oroszok Elég erős zászló aljai voltunk Az erdő oljan fél hajlásban fekütt és az erdő hajlásánál egy nagy tábla rozs vetés volt már régen le kelletten volna aratni a rozson ha lett volna arató a vidéken csak hogy mindenki el menekült a tájrul csak az harczolo felek uralták a vidéken Amíg mind ott ide oda forgolottunk a tisztjeink sem voltak tisztában a dologgal hogy mere is lehett az az ellenség Futó harczok voltak igen sokszor tévettek a tisztek is. Azomban egyszer csak nagy törtetést haljunk és nagy lo trüszkölést a kozákok jöttek a rozstáblán keresztül észre vettek bennünkett de minkis időben észre vettünk