Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

a dolgot és csak hamar tüzelni keztek a géppuskáink meg mi is a gyalogság bele a rozsba Rettenetes tüzett attunk le a kozákokra ugy hogy fele kozák ott maratt a rozsban lovastul egygyütt Telle volt a rozs lo és ember hullával Azomban az orosz tüzérség is meg kezdett bennünkett erőssen veretni gránátt és srápnerrel ugy hogy nekünk is elegünk volt annál inkábban is hogy az erdőben voltunk mert ami fátt az ágyú gojo el talált azt darabokban tördelvel szórta szett és rettenetesen pusztított bennünkett ugy hogy muszáj volt a síkra ki szálnunk az erdőbül az az erdő szélbül Egy őrnagy volt a zászló alj parancsnokunk gyors parancsott adott ki hogy hogy csak előre ki az erdőbül ki a síkra mert itt minnyánkatt agyon ver a fa annyira ágyúz ide az orosz Amind a parancsot ki atta az őrnagy keztünk mozgolódni hogy el hagyjunk a helünkett egy gránátt szilánk el szakította az őrnagy ur ball lábátt és egyik kezét is el törte valami sziláng vas darab ugy hogy még a segél héjig sem bírta ki hogy oda értek volna vele meg halt engem neveztek ki egy másik barátommal hogy menjünk a segél hej felé vezető uton majd egy fa alatt meg találjunk az őrnagy ur holt testén és szépen temessünk el és egy valamillen kereszten is csináljunk néki és írjunk rá a nevén Huszár Sándor volt a neve Amíg mink ketten el mentünk el temetni az őrnagyon addig a zászló alj egy fő hadnagy vezetése alatt ki vonult az erdőbül a síkra ugy öszsze keverettek az oroszokkal és addig szúrták ölték egymást amíg bele nem fárattak azután az oroszok is el kerítettek egy csomó magyart és el hajtották Meg a magyarok is egy csomó oroszt ejtettek fogjul és azzal el váltak egymástul és egy bizonyos távolságban újra állást foglaltak a magyarok is meg az oroszok is. Mink ketten ugyan csak oljan andalogval ballagtunk le a segély hej félé vezető uton minden felé tekingettünk hogy melik fa alatt fekszik az őrnagy Nem sokára csakugyan meg találtunk de nem egy fa alatt hanem csak egy kis bokor mellett A szanitéczek akik el vitték azok már az isten tudja hogy mere czipelik a sebesülteken meg halt le dobták és ott hagyták és mentek másik sebesültet vinni vagy ha ugy tartotta kedvük meg lógtak valamere és mitt töröttek a sebesültekkel bár hogy jajgattak is az utt széleken csak az ő bőrük ne legyen lukas Körül néztem hogy hol lenne alkalmas egy sírt ásni az őrnagy urnák de legjobbnak találtam ott az mellett a kis bokor mellett ahol fekütt az őrnagy holt teste El is keztünk az ásást azokkal a kis hadi ásókkal csak hogy igen lassan ment mert köves volt a talaj Alig ástunk talán két araszt mellen a pajtásom panaszkodik hogy nem jol érzi magát azt mondja hogy ő nagyon szédül és keveredik a gyomra Rá néztem láttam rajta hogy csakugyan baja van mert ollan sárga volt mind a viasz El kezdett hányni montam néki hogy szedje ősze magát és menjen le a segél hejre majd én magam is el temetem az örnagyott Ugy is tett el ment ott hagyott magamra Tehátt magamra marattam nem volt senki a tájon csak én meg a halott őrnagy Amikor már gondoltam hogy elég mél lesz a gödör meg rántottam a köppenye sarkátt a gödör felé és egy kettőre bele zuhantt hasra esett bele a gödörbe Én bizom nem mentem le hogy szépen el igazítsam Gondoltam a hogy bele estél csak maradj ugy keztem hányni rá a földett Tehátt el temettem azután fel szettem a hákli paklitt és mentem a századom utám mert az már valahol meszsze járt a határban Hallottam hogy mere szolnak a magyar puskák meg lehetett érteni az oroszokétul Amind megyek egy kivágott rezulás erdő mellett egyszer csak hallok ám valami dödölödést oljan emberi hang fellett Ki lehett itt gondoltam magamban Kicsitt odább megyek az erdő mellett be nézegettem a sűrűbe hátt egyszer csak oda értem