Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918
tottunk hanem az öregnek minnyájjan lekentünk néki egy hatalmas pofont ugy hogy reggelre ollan dagatt volt a pofájja mind egy kitömött koldus tarisznya... A főhadnagy telefonált az ezred parancsnokságra hogy elfoktunk egy fiatal orosz tiszteit és egy orosz katonát meg egy vén gazember kémett mit csináljunk a kémmel Az a parancs jött viszsza hogy semmit sem kel tenni egyebeit mind hogy a kémet azonal akasztassunk fel avval az orosz katonával akitt a tisztel el foktunk minél előbb a legközelebbi fára és azután a tiszteit és az orosz katonát kísérjék le az ezredhez ugy is történt minden ahogyan a parancs ki volt adval. Reggel 8 ora lehetett ki vezettünk az öreg románt és azt a derék erős termetű orosz katonát és oda vezettünk egy fa alá őket vittünk kötelekéit is szegény orosz katona is rémségesen meg volt ijedvel mert azt hitte hogy ő is fel lesz akasztval és ott a fa alatt meg lett néki magyarázval hogy millen parancs érkezett az ezerettül de ő sehogy sem akarta el hinni azt monta hogy a ha végez az öreggel akkor biztossan ti meg engem akasztóitok fel De a főhadnagy rá kiabaált hogy ne lamentáljon annyit hanem fogjon a munkához ami ki volt néki adval Ezel rá kötötte az öreg nyakára a kötelett aki már félig majdnem meg volt halvái és a kötél végitt fel dobta a fa ágon keresztül és amikor a kötél végitt el kapta egygyet rántott rajta és fent is volt az öreg fán Kicsit rugdalózott és ki dukta a nyelvin Jött a hab a száján és egy kettőre végzett vele a orosz katona Hanem fel lélegzett akkor amikor kétt szuronyos katona oda kísérte azt az orosz tisztett akitt vele elfogtunk és egymás mellé állították és azt monták nékik hogy most le lesztek kísérvel az ezeredhez és onnand elmentek Magyarországba és csak akkor hitte el hogy öttett nem akasztják fel a magyarok A levágott fejek 1916 nyarán pár hétre Bukovinábul átt vitték az ezeredemett Galicziában miután ott igen nagy harczok fojtak és jobban kellett az erő mind Bukovinában állig hogy oda értünk este a nyeszter mellett egy kiss álomáson meg ált a vonatunk és kiszáltunk Még azon éjszakán átt keltünk a Nyeszter vizén egy röktönzött gyalog hídon ugy hogy amire hajnalodott már teljessen elfoglaltunk az állásunkat az orosz ágyuk hallatszottak de ugy vettün észre hogy mindig közeiébre jönnek az orszok támadásai Agusztus 13 dika volt dél előtt 10 ora lehetett amikor egyszerre csak azt vettünk észre hogy rajtunk ütöttek az oroszok csudáilatos üldözés és vérfojás volt vagyis jobban mondval mészárlás. Az ezeredenünknek negyedrésze meghalt és meg sebesült fele meg fogjul esett. Tehát csak negyedrésze maratt meg az ezerednek. Azomban egy öreg honvéd barátomrul akarok elmondani egy kis igaz történeteit ami ebben az ütközetben fojtle Sáss Imrének hívták név szerint ezt az én öreg honvéd barátomat kétt derék fiával szolgálta a hazán és ugy intézték mindég a dolgott hogy ökk hárman mindég együtt voltak ha egygyikett valahova komondérozták akkor az nem ment el addig amíg az apa és a kétt fiu egygyütt nem volt Tehátt ha egy ment akkor csak ugy hogy mind a hárman együtt lehessenek a harcztéren meg illent meg is engettek Tehátt ebben az ütközetben az én Sáss barátomnak a kétt fiát agyon szúrták a kozákok. Amikor a harcz elcsendesedett akkor kereste a kétt fiátt de csak halvái találta meg őkett Nagyon sírt szegény öreg a kétt szép derék fiátt siratta Miután az ezeredemett annyira tönkre tették az oroszok 24 ora multán az ütközett után fel váltottak bennünkett és hátra mentünk nem meszsze egy kiss Korák nevű kösségben aholy
