Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918
Egygyetlen házikó nem volt benned aki épp lett volna mert minden egyett el sodort az ágyú vihar a lakóid elmenekültek a kiss gyermekektűly kezdvel egész az öregekikk. Valahol a magas kárpátoknak az innenső felén várták a jobb időket hogy a háború végeztével viszsza térhessenek a szegény lakóid. Te jo Isten hányszor vertünk ki az oroszokatt belüled és viszont hányszor vertek ki az oroszok Minket magyarokatt 1916 ban Egyálló évig harczoltam Kirlibabánál amely idő alatt folton szóltak a fegyverek nem volt szünete se nappal sem éjjel mind a pokolytüzének... Körülötted az a sokk temető ami a környékeden van az a sokk jo testvéreim akik puska tusával mentek az ellenséges ágyaiknak minden féllé vas darabokat csináltatok botra és ugy vertétek az ellenségeinket amirül fokos neveket szereztetek az magyar honvéd ezredeknek. Ti derék magyar vitézek akik fel áldoztátok az életetekéit a szeretett magyar hazánkértt. Hányszor Álmodozók felületek Ti Kedves testvéreim de szeretném a sirotokatt fel ujjéttani vagy köztetek pihenni és veletek álmodozni magyarország boldogságárul mert ti azt hiszitek hogy magyarország nagyobb lett és szebb lett mert hiszen Ti azért haltatok meg A ti szépp magyar Hazátokért hogy boldog legyen magyarország és a magyar nemzet benne Hej de sokszor rátok gondolok Ti kedves vitéz testvéreim akik haldokló óráitokban üzenetett kültetekk tőlem a ti kedves öveiteknek montátok Ha éledben maradsz te kedves testvérem mondmeg az édes anyámnak vagy a kedves feleségemnek hogy engem ne várjanak többé haza a kis falumba Hej tik akikk ott pihentek nem tudjátok magyarország sorsátt hogy miért haltatok meg hogy miért is fojt el a véretek Ti derék magyar vitézek. De hogy elv térjek soraimmal más felé Egy Kedves Barátomrul akarok pár sort írni akivel szintén Kirlibabánál harczoltam majdnem egy évig akivel annyi Tréfátt annyi bus dolgokat beszélgettem vele és akivel az utolsó kenyerünkéit egymás közt meg osztottunk. mert nem tuttunk egyőnk a másika nélkülözéséit elnézni ha valamelőnknek jobban volt valami mind a másikunknak Testvéri szeretett volt köztünk Ez a képp A nyeszter vize mellül származik 1916 ban augusztus 14 én Juhász Ferencz szakasz vezetőnek tüdejétt fúrta átul a gojo és én vezettem joly távoly eső segélyhejre de utóbb már nem tudott jönni a nyeszter mellett egy fa alá leült azt monta hogy kicsitt pihen és akkor tovább menünk de bízom többé nem birt fel kelni a fa alul meghalt. Egy kis czeruza rajzott csináltam rolla a noteszomban. Tényi Péternek hívták czivil éledben nyomdász volt Budapesten Elmesélgetett valami jo tréfás történetekéit ami Budapest várossában majd minden napi dolgok mert igen tréfás és vitczes ember volt. Ollan 36 év körüli lehetett a kiss családja pesten lakott ami egy kiss lánykábul és nejjébül állott. A nejjé fényképérül Ítélve a szép aszszonyok közé tartozott amitt vettem észre a Tényi Barátomon rajongásik szerette a feleségétt. Mert igen sokatt szeretett velem beszélgetni a Nejjérül és a családi Boldogságárul és gyakran láttam amikor a nejjé fényképitt nézegette és fel fel sóhajtott féltette a nejjétt az itthol maratt rosz emberegtül. - De a jo tréfás vitczei mindég meg voltak kivált ha össze jöttünk a föld alatti fedezékünkben jo tüz mellett kifogyhatatlan voltak a jo meséi és tréfái amiértt a tisztek is igen szerették és minden bajtársa. Azomban 1916 év vége felé már kezdették a fronton levő katonával éreztetni a koplalást Több szerenként elmaratt a kenyér csak másnap kaptuk meg De az a
