Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

e drámaian tragikus eseményéről az első világháborúról sokszínűbb és valósabb kép bontakozik ki. A kimaradt verseket és néhány részletet, amelyet nem közöltünk, pontozással jeleztük. Kedi 'es hazám magyarország megvédett a magyar katona mármarosnál betörtek az oroszok De azt is visza verte a magyar én ott voltam a viszsza verésnél ami gyermekeinket és feleségeinket nem tiporta az elenség nem pörkölhette a falvainkat Ennek az volt a jele hogy a magyar katona meg álta a belét és mégis csak azt vette észre a magyar katona amikor Ezer kilométerre jött haza a más hazájábul hogy El veszett Nagy magyarország De reméljünk hogy meg jön az az idő amikor el mondhajunk hogy viszajött magyarország Kovács György öreg honvéd melzeville Olaszország 1918. szept 8-án ELŐRE: ELŐRE: FLUK 1916. ez volt a jel szo a harcz mezőn és én már annyira bele éltem magamat miután oly sokáig voltam a harcztéren hogy igazán mondom amikor foradalom után haza jöttem szinte furcsa volt az ithoni élet mert még éjeli álmomban is mindég az ágyú dörgésekett és a rettenetes puska ropogásokott hallottam egyetlen sebem volt amivel 19l6.ban doberdorul eljöttem és aval az egy sebemmel töltöttem 4 holnapot korházban és még azt sem engették tökéletesen begyógyulni mert még fojt a sebem amikor már újra be osztottak a menetben el vittek újra a frontra azután a háború végéig kint is marattam a jézus nevében voltak még azután is sebeim kis seb kiseb lövéseim. De ollan egy sem többé hogy el tuttam volna jönni vele a korházba be kötözgették és azt monták hogy majd be gyógyul a lövész árokban is voltak a Barátaim között akik egy egy josebbel el jöhettek haza magyarországba vala mellik városba valami jobb korházban Egy evett is el töltött és azután jött ki a frontra és engemet azok akkor is ott talált a fronton többek között egyszer egy tizedes barátomnak egy támadás alkalmával kint lógott a béle ott fekütt egy kőszikla oldalánál nyögött akár csak egy haldokló nagyon sajnáltam hiszen testi lelki barátom volt voltnálam tű és egy pár szál fekete czérna be nyomkottam a belet a testben és fekete czérnával be vártam néki és nem sokára előkerült valahonnét! kétt szanitécz akik fel dobták a hordágyra és el vitték a segélhejre Bucsut vettem tőle hiszen gondoltam hogy ez már még a segél hejre sem ér élvei. Egy évtelte után kirlibalához jött hozánk egy jo erős menet század és kitt találok köztük ismerőst mind az én tizedes barátomat akinek bevártam a bélitt meg csókoltunk egymást és azt kérdezte tőlem hogy te azuta mindig itt vagy amióta elváltunk egymástil itt bizam komám feletem néki azutamár sok embernek be kötöztem a sebért és bevártam a bélitt...