Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

Joggal feltételezzük, hogy az olvasmányai és az iskolázottakkal való érintkezése során változtatott szokásain. A naplóíró kitűnő nyelvérzékét azzal is igazolhatjuk, hogy a germanizmus veszélyeit sikerült elkerülnie. írását az is befolyásolhatta, hogy a szerző a városi nyelvezetet, a kispolgári beszédmódot elfogadta és azt utánozta. Összességében kijelenthetjük, ha a művet nyelvészeti szempontból elemezzük, megállapíthatjuk, hogy tükröződik benne ugyan a szülőföld nyelvjárása, de jobban érvényesül az attól való eltérés szándéka a tanultabb emberek nyelvhasználatának, illetőleg a köz- és irodalmi nyelvnek az utánzása. Ez a törekvése éppen a nyelvtani ismeretek hiánya miatt csak felemásan valósulhatott meg. A tájnyelvi szókészletet is érdemes lenne részletesebben elemezni, de most ettől eltekintünk. Inkább hangsúlyozottan szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a szerző a korabeli katonai szaknyelvet milyen biztonsággal használja. A napló tartalmi és formai színvonala alapján feltételezzük, hogy a szerző iskolázatlansága ellenére, vagy talán éppen ezért szeretett olvasni, mindenesetre a népies-hazafias irodalom hatott reá a legjobban. A frazeológiák és a frázisok valószínűleg nála tartalommal voltak megtöltve, amelyek ugyan vitathatóak, nála azok mégis emocionális és racionális hatásokat váltottak ki. Ez főképpen verseire jellemző, - amelyeknek színvonala - nagyon hullámzó, a jó rímelésű versek mellett kifejezetten gyenge verseket is írt. A napló sebezhető pontja a gyenge helyesírás, az igekötők rossz használata, illetőleg a múlt idő gyakori alkalmazása alany esetében is. Mentsége, hogy az iskola padjait sohasem koptatta, a bonyolult nyelvtani szabályokra tanító sohasem tanította. Kovács György honvéd személyében olyan embert ismerhettünk meg, aki a háború embertelenségében is ember tudott maradni, paraszti erkölcsösségét a lövészárokban is meg tudta őrizni. Azok közé tartozott, aki nemcsak nézett, hanem látott is, észrevételei máighatóan időszerűek. A napló szerkezetileg több fejezetből áll, azonban nem követi a háború kronológiáját, inkább tematikus összeállítású. A szerző a megtörtént eseményeket, borzalmakat, személyes tragédiákat szinte mesélve írja meg. Ezek a történetek elviszik az olvasót az olasz, a román, a szerb és az orosz hadszínterekre, majd írásában többször is visszatér élményei révén a korábbiakban már ismertetett csataterekre. Alapélményét a szerző még a hadszíntereken írásban rögzítette, a cselekményeket, hogy élethűbbé tegye rajzokkal illusztrálta. Ezeket a rajzokat aztán később színes ceruzákkal feltűnően jó rajzkészséggel újra elkészítette, és a megfelelő történethez illetve oldalhoz illesztette, ragasztotta. Ezeknek a teljes közlésétől nyomdatechnikai és terjedelmi okok miatt ugyancsak eltekintünk. A rajzok egyúttal jelzik készítőjének a lelkivilágát, paraszti szemléletét, a háborúból való kiábrándultságát. A rajzokon a békeévek szinte idillikus képeit is láthatjuk. Termékeny mezőket, virágokat, madarakat rajzolt, a tájkép középpontjában egy-egy zsoltáros áhítatú templom látható. A naplóírót a Kárpát-medencében levő történelmi emlékhelyek, várak is megihlették. A somogyi dombsághoz szokott katona az Alpok meredek sziklahegyeit békés hangulatával ugyancsak megörökítette. De többször megrajzolta Doberdő kietlen sziklavilágát és környezetét, ahol sok magyar katona esett áldozatul. Az alábbiakban közölt naplót, sem helyesírási, sem pedig tartalmi szempontból nem változtattuk meg, tehát a helyesírási hibákkal együtt közöljük. A napló, személyes hangvétele és üzenete miatt ma is időszerű, belőle olyan sorsokat, morális és pszichés jelenségeket ismerhetünk meg, amelyek révén az olvasó számára a történelem