Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

E tekintetben az első világháború utáni időszak lényegesen kedvezőbb volt. Az első világháborút megjárt katonák, tisztek és honvédek történelmi alulnézetből írták meg élményeiket, amelyek a mai olvasó számára is tanulságosak. A történetírás e műfajában az önigazolás és a megszépítő messzeség ugyan az objektivitás rovására megy, azonban olyan momentumokat, emberi sorsokat és történéseket ismerhetünk meg, amelyek a hivatalos történetírás kelléktárából eleve hiányoznak. A helytörténetírás korabeli és későbbi művelői a történetírás különböző műfajaiban foglalkoztak az első világháború eseményeivel. Közülük a legfontosabbakat említjük meg: 1916-ban Felber Pál szakaszvezető versekben dicsőítette és örökítette meg a '44-es gyalogezred haditetteit.

1 Ugyanebben az évben jelent meg a Somogyi Tolnai Hadi Almanach a címlapon Rippl-Rónai József rajza látható." Ebben a kiadványban naplórészleteket közöltek a 44-es gyalogezred tartalékos tisztjeitől, de benne harctéri beszámolókat is olvashatunk. Tisztek és tiszthelyettesek mesék a lövészárokból című fejezetben valós harctéri történetekről számoltak be. A visszaemlékezésben a magasabb rangú tisztek emléket állítottak a 44., illetőleg a 105. gyalogezred katonáinak. Az előbbit Kurtz Géza nyugalmazott ezredes, az utóbbit pedig vitéz Kristófy Géza ezredes írta.

3 Figyelemre méltóak az elmúlt évtizedekben írt tanulmányok Takács Éva, Tábori levelek az első világháborúból írt tanulmánya, amelyben egy somogyi baka tábori leveleit ismertette Végül felhívjuk a figyelmet Andrássy Antal 1987-ben megjelent tanulmányára, amelyet Somogyi katonák az I. világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922) címmel jelentetett meg.

5 Kovács György terjedelmes első világháborús naplóját a Somogy Megyei Levéltárban őrizzük, az elmúlt évben került elő.

6 A szerző a paraszti társadalom perifériáján élt, 1875-ben Kastélyosdombón született, később azonban szigetvári lakos lett. A napló szerint árvagyermekként nevelkedett, iskolába nem járhatott, egy öreg juhásztól felnőttként tanulta meg az írást és az olvasást egyaránt. Naplója a tehetségéről árulkodik, a pusztai cselédeknek egy olyan jellegzetes képviselője lehetett, aki kedvezőbb körülmények közepette talán neves parasztköltővé is válhatott volna. Szemléletmódja a hagyományos népi műveltséget tükrözi, írásából a somogyi parasztok, cselédek korabeli világképét is kitapinthatjuk. Hatott rá és el is fogadta a háborús propaganda jelszavait és érveit. Neveltetésénél fogva nacionalista volt abban az értelemben, hogy a magyar faj felsőbbrendűségéről meg volt győződve, a Magyarországon élő nemzetiségiekkel és később az utódállamokkal szemben meglehetősen ellenséges álláspontot képviselt. Ugyanakkor felismerte a háború borzalmait és a vezetők felelősségét, akik a somogyi bakákat ágyútölteléknek szánták. Kritikus szemlélete ellenére azonban elfogadta a társadalom hierarchiáját és a hadseregben lévő parancsuralmi módszereket is. Pedig közlegényként végigszenvedte a megaláztatásokat, helyenként felemeli hangját a háború értelmetlensége ellen, majd ismét a parancsot mindig teljesítő, engedelmes közlegény kerekedik felül. Személy szerint bátor volt, nem véletlenül kapta meg feletteseitől kétszer a kisezüstöt, illetőleg a Károly Kereszt bronzérmét. Bajtársiasságát, hűségét és emberi humánumát pedig akként lehetne jellemezni, hogy bajtársait sohasem hagyta cserben, élete kockáztatásával is védelmezte őket. A csüggedőket vigasztalta, pedig ő maga is gyakran vigasztalásra szorult. Ha a naplót nyelvészeti szempontból elemezzük, akkor kitűnik, hogy nyelvjárási sajátosságok írását, feltehetően szóbeli előadását sem jellemezték.