Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

EGY SOMOGYI BAKA ELSŐ VILÁGHÁBORÚS NAPLÓJA 1914-1918. SZILI FERENC Bevezető A XX. században lezajló két világháborúnak könyvtárnyi az irodalma. Számos rész- és összegző tanulmányt, köteteket írtak a történészek, de a háborúk pusztításai és következményei megihlették a költőket, az írókat és az alkotó művészeket egyaránt. E témáról véleményt formáltak a történeti statisztika művelői, a szociológusok, a demográfusok, és nem utolsósorban a hadtörténészek, akik elsődlegesen a hadiesemények elemzését végezték el. A két világháború történetének és következményeinek tudományos igényű feldolgozásánál azonban lényeges különbségek is mutatkoznak. Ezek közül csak a legfontosabbra szeretném felhívni a figyelmet. Magyarországon az I. világháború veresége után sem az ideológiai, sem pedig a hatalmi szempontok nem akadályozták e téma tudományos igényű kutatását. A tanulmányok színvonalát a kutatók szakmai felkészültsége és a történettudomány, illetőleg annak disciplináinak tudományos mércéje határozta meg. Ezzel szemben a II. világháborúból vesztesként és „megbélyegzettként" kikerülő Magyarországon tudományos igényű elemzések csak több évtizedes késéssel készülhettek el. A politikai hatalom elsősorban a történettudományt igyekezett megfosztani rangjától és állította az ideológia szolgálatába. Ha párhuzamot vonunk a nem szakemberek által készített világháborús naplók és visszaemlékezések tekintetében, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e művek megkésettsége a második világháború után ugyancsak kimutathatóak. Az első világháború poklaiból, a gyilkos csataterekről és a hadifogolytáborokból hazaérkezők elmesélhették szenvedéseiket, elénekelhették panaszaikat, a hadirokkantak az államtól némi kegydíjat is kaphattak, nem voltak a társadalom kitaszítottjai, a politikai retorika szintjén még elismerést is kaptak. Ezzel szemben a második világháborút túlélt katonák nemzedéke a fasiszta, a horthysta megbélyegzést évtizedekig viselte és szenvedte el. Pszichésen egy beteg, becsapott nemzedék lett, akiknek szégyelniök kellett múltjukat, megpróbáltatásaikat, panaszaikkal nem fordulhattak senkihez. Hány naplót és visszaemlékezést semmisített meg a félelem, akár úgy, hogy azokat meg sem írták, vagy pedig megsemmisítették, ma már nem lehet tudni. Ezek a meg nem írt, illetőleg megsemmisített „üzenetek" visszavonhatatlanul a „láthatatlan" történelem szférájába tartoznak. E veszteséget utólagosan már korrigálni és pótolni nem lehet.