Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

erejével Kovácsot támogatta. Szerkesztője Simonka György ügyvéd, volt már Áchim híve, a Gazdapárt támogatója, de miután őt egyik sem akarta mandátumhoz juttatni, a legádázabb harcot indította meg a gazdapárti jelöltek ellen, és felcsapott Kovács főkortesének. Kovács lepénzelte a korcsmárosokat is, kikötve, hogy aki nem Kovácspárti, sem inni, sem enni ne kapjon. Mindezeket tetézve Kovács hallatlan demagógiával folytatta „gazdapárti" korteshadjáratát - más programmal ebben a körzetben nem léphetett volna fel - „Egyszerű szántó-vető ember vagyok - úgymond - ezért tőlem nagy hatású szónoklatot ne várjanak. Egész életemben földmíveléssel foglalkoztam, s a néma anyaföldtől nem tanulhattam meg a szónoklás művészetét. De megtanultam szeretni ezt a földet, becsülni ezt a dolgos népet, és vele együtt dolgozni a haza üdvéért!" stb. stb.

152 Mondta ezt az a Kovács, aki Pécsett és Bécsben folytatott közép- és felsőfokú tanulmányokat. Winter Ádám érdekében leutazott Mohácsy Lajos alelnök is, hogy a községekben cáfolja, hogy Kovács gazdapárti. Winter főkortese maga Várkonyi István volt, a körzetben jelöltként többször fellépett agrárszocialista vezér, a másik főkortes Kruchio Albert, aki Várkonyi hajdani főszervezője volt, most, mint a gyomai körzet Gazdapártjának elnöke. Ebben a választási körzetben mutatható ki a legteljesebben, hogy a korábbi Várkonyi-mozgalom kisgazda hívei váltak a Gazdapárt első számú zászlóvivőivé. A választás után „Megtörtént. Elvégeztetett." - szavakkal kezdi az értékelést a mezőberényi sajtó. - A kisgazdapárt jelöltje, Winter Ádám megbukott a június 21-diki pótválasztáson, és Kovács Gyula független gazdapárti ember (Még mindig falazás - F. J.) jelenleg a gyomai választókerület országgyűlési képviselője."

l53 Kovács 1664 szavazatával szemben Winter 1591-et kapott. Bízvást kijelenthető, hogy mind Mayer, mind Winter biztos képviselő lehetett volna egyenlő feltételek mellett. Képviselő lehetett volna Diószeghy lelkész is a poroszlói körzetben, ha nem a pénz játszotta volna a meghatározó szerepet. Poroszlón az ellentábor 20-50 koronánként vette a voksokat. A vásárlásba a körzet nagybirtokosai beszálltak, a szatmári püspökség tisztjei pedig kaszáló-, legelő-, veteményföld-elvonással fenyegették meg a szavazókat, ha a gazdapártra szavaznak. „Kimondhatatlan az a vesztegetés és terrorizmus, mit az úri párt kifejtett Diószeghy Mihály ellen." - írta a Magyar Lobogó. Katolikus és protestáns küzdelem színhelye volt Jászberény is. Itt Apponyi gróffal szemben - esélytelenül, hiszen ez a körzet Apponyi „hitbizománya volt" - Gyalog János, mezőtúri kisgazda lépett fel. Erdős plébános szentmise után hívta fel híveit, hogy ne szavazzanak a jöttment Gyalogra. A hatóságok pedig programbeszédének megtartását is betiltották.

154 Az alföldi, nagykunsági hasonló feltételekből következett, hogy a pártvezér nem Mezőtúron vagy Karcagon, hanem a Somogy megyei szigetvári körzetben lépett fel. A Gazdapárt esélyeit Somogyban két tényező növelte meg alapvetően. Az egyik Szabó István 1908-as sikere, és személyéhez fűzött remények beteljesedése, Szabó vezetésével a somogyi kisgazdák egy táborba tömörítése. A másik a zömmel aprófalvas választási körzetek helyzeti előnye volt. Az apró falvak elöljárósága, iparos és kereskedő társadalma, protestáns tanítói és lelkészei zömmel a gazdákkal tartottak. Nem volt erős értelmiségi réteg, amelyik az urakkal tartott. Kevesebb volt a Justh-párt vonzereje, mint az Alföldön. A megyei sajtó nem tanúsított egyértelmű ellenszenvet a parasztjelöltek ellen. Jellemző példa, hogy Szigetváron a Gazdapárt elnöke Kriszt Béla ügyvéd volt, és lelkes előkészítője Hercegh Sándor korteshadjáratának. Az apró falvakban rendre a helyi elöljárók fogadták a gazdapárti jelöltet.