Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

A körzet horvát lakossága is „zsivio, zsivio!" (éljen!) kiáltásokkal üdvözölte a jelöltet. A Dráva partján fekvő horvát falvak, Markóc, Drávakeresztúr, Révfalu, Sztára lovasbandériumot küldött Hercegh Sándor elé. A lelkesedést, a képviselőjelölt és a választók Dózsa parasztháborúját idéző elszántságát tükrözi a következő epizód: „Drávapálfalu következett ezután, amely felé menve, amint előbukkant a Dráva folyó képe, ennek partján Hercegh Sándor megállította kocsiját, leszállván, kalapját a folyó partján zöld gyepre tette, amit az összes jelenlévők cselekedtek. Ekkor a jelölt a Dráva felé fordulva, összekulcsolt kezeit égre emelve fogadást tett, mint a szőke Tisza partján nevelkedett kun, a jelenlévő Dráva vidéki testvéreinek, hogy azt a zászlót, amelyet a magyarországi kisemberekért kezébe vett, soha semmiféle körülmények közt el nem hagyja, sőt ha kell, életét, legutolsó csepp vérét is feláldozza érte, Isten őtet úgy segélje. A mélyen meghatott könnyes szemű körülállók rámondták: úgy segélje! Mikor ez megtörtént, Patacsi Dénes fél térdre ereszkedve, jobb keze három ujját esküre emelve, a 48-as időkben idegen országból hazaszökő huszárjaink epizódját festette le, amidőn főhadnagyuk parancsára magyar földre érve megcsókolták az édes anyaföldet s megesküdtek, hogy azt soha el nem hagyják, úgy mi is ezennel esküszünk, hogy azt az embert, aki a jogainkért küzd, és ha kell életét és vérét áldozza a kisemberekért, soha el nem hagyjuk."

155 Sokan átjöttek Barcsról is, Szabó István körzetéből, hogy láthassák és megéljenezhessék a másik pártvezért, Hercegh Sándort, arról a Barcsról, amelyik még két éve Szabó István ellen szavazott. A szigetvári körzetben tapasztalt lelkesedést csak a nagyatádi múlta felül. A szülőföldjén prófétává lett Szabó István olyan ünneplésben részesült, amelyet talán Kossuth Lajos megjelenése múlhatott volna felül. Minden községben diadalkaput emeltek tiszteletére, virágdíszbe öltöztetve a falvakat és menyecskéket. Községi bírók, tanítók és református lelkészek tartottak érkezésekor üdvözlő beszédeket. Külön érdekessége volt ennek a diadalútnak, hogy a fő szerepet a választójogból kizárt asszonyok játszották - más körzetekben is nagy számban ünnepelték a gazdapárti jelöltet - különösen az ellenjelölt megbuktatásában. Szabó István ellenfele a „festett bajszú" Sélley Sándor (Munkapárt) volt, aki a lelkes somogyi asszonyok jóvoltából úgyszólván sehol nem tudott választási beszédet tartani. Csökölyben, ahová egy század katonát is kirendeltek védelmére, a „derék asszonynép" folytonos Szabó István éltetése miatt meg sem tudott szólalni. Gigébe a járási főszolgabíró és 11 csendőr kíséretében érkezett, de az asszonyok itt is záptojással, macskazenével és Szabó István éltetésével fogadták. Hasonló fogadtatásban részesült Barcson és más településeken is.

156 Nem hiányzott a virág, a lovas bandérium és a fehér ruhás lányok üdvözlése az enyingi körzetben, Nagy Ádám Mihály és a nagyigmándi kerületben Szijj Bálint körútja alkalmából sem. Ez a két jelölt kapott Hercegh és Szabó mellett legnagyobb sajtóvisszhangot. Kecsegtető volt a kortesútjuk, ám mindketten látványosan alulmaradtak. Nagy Ádám Mihály esélyeit lerontotta, hogy Czakó, kebesei ref. lelkész is ellene vette fel a harcot és mindössze 187 szavazatot kapott. Szijj Bálint ugyan 340 voksot szerzett, de kiesett, a pótválasztás Thaly és Hunkár között zajlott le, nélküle. Akadtak meglepetések is. Tabon Dékány István 118 szavazattal és Nagyvázsonyban Gózon Gyula 83 vokssal maradt csupán alul. Mindkét kerületben a munkapárti jelölt és a pénz győzött. Az igazi meglepetés a csurgói körzetben zajlott le. A jelölt Nóvák János volt. Ellene a Justh-párt Justh Gyula vejét, Purgly Jánost jelölte, a fő ellenfele azonban a munkapárti udvari tanácsos Kovács Gyula volt. Nóvák végül 727 (!) sza-