Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

ciós kormány sorozatos kapitulációi, majd függetlenségiek támogató magatartása az Andrássy belügyminiszter által beterjesztett plurális választójogi törvényjavaslatot illetően, ábrándították őt ki végleg az anyapártból. Erről ő maga beszélt barcsi beszámolója alkalmával.

92 Nagyfokú óvatosságra intették a vezéreket azok a tapasztalatok is, amelyek a parasztság addigi szervezkedésével szembeni hatósági magatartást jellemezték. Példa volt az agrárszocialisták, Áchim és Szemere elleni megtorlások sorozata. Nem keveredhettek az agrárszocializmus gyanújába, nem követhettek el olyan meggondolatlan lépéseket, amelyekkel idejekorán veszélyeztethették volna az országos mozgalom kiépítését. Végig hangoztatták, hogy MKSZ gazdasági tömörülés, és alapszabályainak láttamozása után annak helyi szerveit kellett országosan kiépíteni, országossá tenni. Nem volt titok a résztvevők előtt az sem, hogy ezek a szervezetek felhasználhatók lesznek a helyi önkormányzati, megyei törvényhatósági, sőt országgyűlési képviselő-választások idején is a birtokos parasztság és kisiparos-, kiskereskedő-rétegek tömörítésére. Ott volt a nagyatádi példa. A Magyar Lobogó hasábjain erre utaló célzások is csak az alapszabályok szembesítése után jelentek meg. Szorította a szervezetet a konkurencia is. Ezt különösen az Alföldön érezték a kisbirtokosok. Tudták, hogy Mezőfi pártja 1908-ban szintén meghirdette a kisbirtokosok országos szövetségének a felállítását, felvették a 48-as Szociáldemokrata nevet. Ugyancsak 1908 pünkösdjén tartott látványos kongresszust Áchim parasztpártja. Ugyanebben az évben megalakult Balmazújvárosban a Földművelő Párt, és Kristóffy József hathatós támogatásával kiadott sajtójában, óriási példányszámban megjelent röplapjaiban hirdette a birtokos parasztság érdekeinek a képviseletét is. Ezek eljutottak a Dunántúlra is. 1909 augusztusában megjelent röplapjukban feltételezték, hogy még az év végén választások lesznek, és felszólították a vidék népét, hogy „Minden községben földmívelő embert állítsatok képviselőjelöltnek.".

93 Az új választások előszele valóban megjelent 1909 nyarára a koalíció megbomlásával és a Függetlenségi Párt kettészakadásával, ez pedig most már gyors cselekvést igényelt. 1909. augusztus 20-án a szövetség második választmányi ülésén született meg a döntés a politikai párt létrehozásáról. Oláh Mihály elnöklete alatt a választmány 40 tagja jelen volt, köztük Hercegh Sándor és Szabó István is. A döntést nem hozták nyilvánosságra, csak a szervezkedés minden irányú kiszélesítése szükségességéről szóltak a tudósítások. Pál Miklós, a Magyar Lobogó cikkírója meg is jegyezte: „Dehát szóból ért a magyar, nem példálózásból", és rátért a választmányi ülés utáni beszélgetésre, melyet Szabó Istvánnal folytatott. Szabó „beszédének az volt a veleje, hogy szervezkednünk kell minden téren, minden vonalon, úgy hogy magunk részére kell követelni a saját vármegyék közgyűlési termében is a többséget, és meg kell mozdulnunk abban az irányban is, hogy érdekeink az országházban is Szabó Istvánhoz hasonló, becsületes törekvésű birtokos társaink által képviselve legyenek."

9 Hogy a „szóból" inkább a szavak mögül azért világosabban is értsen a magyar, Pál Miklós írásában utal a politikai szervezkedésre is, de a nyílt pártalakítás tervéről nem szól. Szétvitték annak hírét a választmány tagjai. A szenzációra éhes sajtó és Függetlenségi Párt megnyugtatására Pál Miklós leszögezi: nem új politikai pártot (így kiemelve - F. J.) kell teremtenünk, valami új programmal, mert hiszen erre vezércsillagunk van az igazi 48-as pártprogramban, hanem igenis arra kell szervezet, egy központi szervezőbizottságot alkotnunk, hogy - a mi embereinknek készítse elő a talajt, az általános politikai élet megfrissülése érdekében!"

95 Végül a cikk írója felhívja a kisbirtokosokat, hogy minden választóké -